Búvár Kund – a legenda |
2011-09-25 07:51:37 | ||||
![]() Búvár Kund – a legenda Talán nincs is ember Magyarországon, aki ne hallott volna Búvár Kundról. Neve még a történelemkönyvekben is szerepel annak ellenére, hogy nem bizonyított a létezése. A búvárok persze elődjüknek tekintik, első búvárként emlegetik. Bár van, aki azt is vitatja, hogy egyáltalán búvár volt-e. A legenda szerint a Búvár Kund néven ismert Zothmund lovag, I. András seregének egyik katonája volt. 1051-ben III. Henrik német-római császár megtámadta Magyarországot. Henrik hadai és hajóhada Pozsonyt hosszan ostromolta, majd a hajóhad váratlanul elsüllyedt, így utánpótlása megszűnt és kénytelen volt kivonulni Magyarországról. A legenda úgy tartja, hogy Henrik hajóinak pusztulását I. András magyar király seregében szolgáló Zotmund nevű katona okozta. A XIV. századból fennmaradt Képes Krónika, mint hitelesnek tekinthető forrás így ír róla: „…Ekkor a várbéli magyarok találtak egy Zothmund nevű, úszni igen jól tudó férfit, akit elküldtek az éj csendjében a császár hajóihoz. A víz alatt jutott oda, megfúrta az összes hajókat, és ezek hirtelen megteltek vízzel…” Zotmund létezését és történetét bizonyíthatja, hogy az idézett szöveg részlet után szereplő nevek megtalálhatóak más korabeli dokumentumokban, oklevélben. Vannak azonban szkeptikusok is. A hajomakett.hu oldalán megjelent cikk a következőképpen bizonyítja, hogy Búvár Kund nem létezett, csupán legenda. "Nem szorul bővebb bizonyításra, hogy ebben a korszakban, az akkori szerszámok rendkívül kezdetleges volta mellet egy igen nagy testi megeröltetéssel járó vízalatti munka elvégzéséhez milyen nagy teljesítményű fúróeszköz lett volna szükséges. Bizonyos, hogy hajóépítéshez már ebben az időben is a legerősebb, tehát csak nehezen átfúrható tölgyfagerendákat használtak. Továbbá ismeretes a Pozsony körüli Duna-szakasz gyors vízfolyása, melynek következtében egy lehorgonyzott, vagy kikötött hajó mellett úszva kapaszkodni, vagy leállni nem lett volna lehetséges, mert a torrens (romboló) jellegű, nagy erejű vízsodrás a kezdetleges fúróeszközzel dolgozni akaró embert elkerülhetetlenül nekiszorítaná a hajó oldalának és a víz alá nyomná, vagyis minden nehéz munka elvégzése lehetetlen volna."
Persze a legendák iránt lelkesedő olvasók tovább gondolták a dolgot: III. Henrik utánpótlást szállító hajóinak egy része vajon nem sebtében épített, korántsem olyan masszív vizijármű lehetett-e, amit akár egy kisebb csapat is képes lett volna megrongálni? A teljesség kedvéért ideillesztem Bonfini krónikájának vonatkozó részletét, ami egy újabb adalékkal szolgál: "Akad köztük egy Zotmund nevű férfi, nagyon gyakorlott úszó; ez a kapitány parancsára egy sötét éjjel óvatosan az ellenséges hajók alá úszik, és egy vékony fúróval apránként kilyukasztja azokat. Mire az egész flottát megrongálja, már alig marad ideje arra, hogy az övéihez visszaússzon, nehogy napkeltével tetten érjék. A nemcsak önsúlyukkal, hanem gépezetekkel is terhelt hajók a nap második-harmadik órájában süllyedni kezdenek; nagyobb rész már az elején alámerül a még mindig gyanútlan hajósokkal." Reálisabb elképzelésnek látszik az, hogy csak lassan süllyednek el a hajók, és a legénységnek már nincs ideje észbe kapni. Nem tudjuk például, ezer évvel ezelőtt hogy nézett ki a Duna Pozsony környékén, és azt sem tudjuk, milyen hajókról volt szó. A szakemberek szerint a középkori folyami hajókat azért nem hosszú és magas csatahajónak kell képzelni, inkább egy kis merülésű, inkább lapos bárka lehetett, amit esetleg sebtében építettek és nem védtek annyira, kínálkozó célpont lehet. Ahhoz hogy jelentős kárt okozzanak benne, nemcsak a víz alatt úszáshoz kellett volna érteni, hanem a hajókhoz is, ami azért nem elképzelhetetlen. Nem tudhatjuk, nem voltak-e úgy egymáshoz rögzítve, ami miatt akár nem is kellett az összes hajót megfúrni ahhoz, hogy nagy káoszt okozzanak. A korabeli szerszámokat is jó lenne ismerni.
Az biztos, hogy Vörösmarty Mihály „A buvár Kund” című, 1829-ben írt versében is ír róla.
Túl a mezőn, túl a hazán, Ő az, ki partidon halad Föl Endre! Béla! föl magyar! De a király bús, s Béla szól: S fellázad a bú, a harag Csak barna Kund nem háborog; Csekély a szó, köz a vitéz, Járása, mint a rémeké, Ki az, ki a víz szörnyekint Vésztűzben néha vízen át "Hah Kund te vagy?" s még nem hiszi: Szól Kund - és ő az - "nézz oda, S villám tüzénél Béla néz, Kund hol van? félreköltözött,
|