Dr. Lehmann az adósok védelmében - 2. rész

Dr. Lehmann György javaslatairől szóló szóló 2012. március 22-i  írásunkat most a tartozásrendezés bírósági útjával folytatjuk, mely  szerint a polgári peres eljárás fő irányvonala  a bankok által diktált deviza alapú kölcsönszerződések érvénytelenségének a vizsgálata.

A sorozat 1. része ITT olvasható

2. rész.

A polgári peres eljárás fő irányvonala az ügyvéd úr szerint a bankok által diktált deviza alapú kölcsönszerződések érvénytelenségének a vizsgálata. Itt a fő kérdés az, hogy az érvénytelenséget az egész szerződésre nézve kérelmezzük-e, vagy csak arra a részére, amelyik az érvénytelenség megállapítására okot ad.

Amennyiben a szerződés egészének érvénytelenségét a megtámadási okokra való hivatkozással szeretné kérelmezni bárki, akkor szembe kell nézni azzal, hogy a megtámadhatóságot eredményező érvénytelenségi okoknak szerződés kötéskori fennállásának bizonyíthatósága komoly problémát fog okozni., mivel a szerződés megkötésétől csupán egyetlen év áll a szerződés megtámadhatóságára nyitva a jog szerint. Határidő abban az esetben nincs, ha semmisségen alapuló semmisségi okra hivatkozunk. Ezek: a Róna Péter szerinti létre nem jött szerződés, az uzsorás szerződés, a törvénybe ütközés, a törvény megkerülése, illetve az akarathibás szerződés megkötése. „Azért ellenzem a szerződés egészének érvénytelenségét eredményező ilyen perindítást, mivel az érvénytelenség általános jogkövetkezménye az, hogy az eredeti állapot helyreállítandó a bíróság által, és ennek a bírósági feladatnak a teljesítése egyáltalán nem bizonyosan kedvező az adósra nézve.”

Ezért inkább a szerződés érvénytelen részeinek megsemmisítését kérjük a bíróságtól, továbbá kérelmezzük azt is, hogy a szerződés megkötésének időpontjától érvénytelennek ítélt szerződési részek kihagyásával is értelmezhető szerződési feltételek alapján állapítsa meg a bíróság a szerződést érvényesnek, és ez alapján számoljunk el, vagy vállaljuk a teljesítést. Ehhez a lehetőséghez kétfajta tételes jogi megoldás kínálkozik: az 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 201.§. illetve a Ptk. 209., 209/A.§. alapján. A kereset jogalapjának megjelölése e két jogszabályhely alapján történhet, azzal, hogy ezeknek a jogszabályoknak az alkalmazása és értelmezése során már figyelembe vehető az EU irányelv tartalma, ha a belső jogalkotás az irányelvnek megfelelő jogharmonizációs tevékenységet elvégezte. Így például a Ptk. fenti paragrafusai az EU 93/13, valamint az ehhez csatlakozó EU irányelvekre való tekintettel lépett 2006. március 01-én hatályba. Ez azt jelenti, hogy ezekre az EU irányelvekre lehet hivatkozni a bíróságok előtt, a 2006. március 01-ét követően aláírt szerződések esetében.

A 93/13-as EU irányelvre való hivatkozás azért is helytálló, mert ez Európa többi országában már 1993-tól alkalmazott magatartási normagyűjtemény, az olyan magatartásokra vonatkozóan, ahol egy jól képzett gazdasági szervezet szerződéses viszonyba kerül a laikus, és szerződés szerinti szakmában járatlan természetes személlyel (banki szerződések).

A Hpt. fenti rendelkezésére való hivatkozás létjogosultságát a Legfelsőbb Bíróság egyik részítéletében hozott alábbi indoklása helyezte előtérbe: „Épp a fogyasztói érdekek érvényesülése, a perbeli jogviszonyok sajátos jellege miatt szabályozza a Hpt. azt, hogy mikor kerülhet sor egyoldalú szerződésmódosításra. Ebből következően nem a Ptk. szabályai az elsődlegesek a hitel/kölcsön/pénzügyi lízingszerződések érvényességének megítélése tekintetében, hanem a Ptk.-val azonos szintű jogforrásnak, a Hpt.-nek, mint lex speciálisnak a rendelkezései. A Ptk. rendelkezései csak mögöttes jogszabályi rendelkezéseknek minősülnek e körben, és csak a Hpt. speciális rendelkezései hiányában irányadók. Annak megítélésénél tehát, hogy egy fogyasztóval kötött – nem lakáscélú – kölcsönszerződés esetén milyen feltételek mellett kerülhetett sor az ügyfél számára kedvezőtlenül a kamat, a díj és a költség egyoldalú módosítására a pénzügyi intézmény részéről, a fent kifejtettekből következően nem a Ptk., hanem a Hpt. 2010.§./3/ és /4/ bekezdésének rendelkezéseiből kell kiindulni. E rendelkezések szerint az egyoldalú szerződésmódosítás jogát a hitelező akkor jogosult gyakorolni, ha a módosításra okot adó objektív körülmények tételes meghatározását a szerződés tartalmazza, valamint a hitelező árazási elveit írásban rögzítette.”

„Nincs tehát akadálya, és javaslom is azt, hogy a keresetlevélben mindkét jogszabálynak idézett rendelkezéseit jelöljék meg jogi alapként.” Fel kell hívni a figyelmet azonban arra, ha valaki a módosítást (2006. március 01.) megelőzően kötött kölcsönszerződést, a Hpt. rendelkezéseire abban az esetben helyes hivatkozni, hogy ennek a rendelkezésnek a bankok általi megsértése folytán a Ptk. 200.§.2. bekezdésére hivatkozással (törvénybe ütközés) kérik a szerződés semmisségen alapuló érvénytelenségének megállapítását. Jobb híján nincs más jogi lehetőség.

Szükséges leírni a keresetlevélben mindazon tényelőadási lehetőséget, aminek az a célja, hogy ténybeli indokát adja annak, hogy a fent leírt jogi alapok felhasználásával miért tartjuk indokoltnak a kereseti kérelmünk szerinti bírósági ítélet meghozatalát. Számos ombudsmani megállapítás keletkezett már ez ügyben, ennek okán célszerű a keresetlevél tényállásában hivatkozni ezekre, úgy, hogy előtte az adós utaljon arra, hogy nála is az alábbi körülmények között jött létre a szerződés a bank és az adós között.

Ombudsmani állásfoglalás a banki szerződési gyakorlatról: „Az ügyfelek tájékoztatásával kapcsolatban megállapítottam azt is, hogy a vizsgált esetekben a szerződést felolvasó közjegyzők nem teljesítették elégséges mértékben a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvényben előírt azon kötelezettségüket, hogy meggyőződjenek a felek valódi (ügyleti) szándékáról, tájékoztassák az ügyfelet a jogügylet lényegéről és jogi következményeiről, továbbá, hogy meggyőződjék arról, hogy a közjegyzői okiratban foglaltak megfelelnek a fél akaratának.”

Ombudsmani állásfoglalás a bankok tisztességtelen piaci magatartásáról: „Álláspontom szerint a pénzintézetek, de legfőképp az olyan nagybankok, mint pl. az ország legnagyobb bankja, az OTP Rt., vevőik, azaz adósaik (leendő adósaik) magatartásától, reakcióitól teljes mértékben függetlenül alakítják üzleti magatartásukat. Valamennyi pénzintézet erőfölényes magatartást tanúsít adott, elsősorban lakossági szerződéses partnerével, adósával szemben, az ügyfelek nem vehetnek részt a szerződés alakításában. Álláspontom szerint az a hiteligénylő, aki egy láncolatos ingatlan adásvételi szerződésben a pénzintézetnél hitelt igényelt, a szükséges dokumentumokat beszerezte, hitelbírálati kérelmét benyújtotta, a vásárolni óhajtott ingatlanra kötött adásvételi szerződésben pedig teljesítését ígérte olyan időre, amikor a pénzintézet tájékoztatása szerint a folyósításra (pozitív elbírálás esetén) számíthat, fogvatartott fogyasztónak minősül.”

Megállapítható, hogy az Üzletszabályzat lényegét tekintve az ügyfél számára ellenőrizhetetlen és nyomon követhetetlen, valamint felhatalmazást ad a banknak a szerződés módosítására, mivel a bankon kívül senki nem tudja ellenőrizni, hogy a lakossági hitelek kockázati tényezői miként alakulnak, illetve a bank forrás- és hitelszámla vezetési költségei miként változnak. A szerződésmódosítással kapcsolatban közokiratba foglalt hitelszerződések is pusztán arra vonatkozó rendelkezést tartalmaznak, hogy a bank megváltoztathatja a kamat és a kezelési költség mértékét, és ezt a hatályba lépés előtt 15 nappal köteles hirdetményben közzétenni. Ez a bank részéről egyoldalú, az ügyfelek számára átláthatatlan és egyúttal jelentősen hátrányos szerződésmódosítási eljárás alkalmas annak megállapítására, hogy a bank szerződéses gyakorlata a jogszabályi rendelkezéseket tartalmilag kijátszva tisztességtelenül befolyásolja a bank ügyfeleinek szerződéskötési szándékát, és ezáltal a jogállamiság elvéből következő jogbiztonság követelménye sérelmét okozza. A tisztességtelenség két fogalmi elemet feltételez: a jóhiszeműség sérelmét és a felek jogaiban, illetve kötelezettségeiben bekövetkező jelentős egyensúlytalanságot. A felek helyzetében a jelentős egyensúlytalanság egyértelműen következik a bank által alkalmazott általános szerződési feltételek keretében „diktált” rendelkezésekből.

„Sérült a jóhiszeműség és vele a tisztesség, valamint az együttműködési kötelezettség elve azzal, hogy a bank nemhogy valós és okszerű tájékoztatást nem adott az ügyfeleknek a költségnövelés okairól, hanem ezen okokról semmilyen tájékoztatást sem adott. A jóhiszeműség és tisztesség elve általános, valamennyi magánjogi jogviszonyra kiterjedő, objektív tartalmú zsinórmérték. A jóhiszeműség és tisztesség elve a személyek – a szóban forgó ügyekben mind a bank, mind az ügyfelek –magatartására etikai mércét állapít meg, és általános elvként az adott helyzetben általában elvárható magatartás tanúsítását kívánja meg. Az együttműködési kötelezettség körébe tartozik – a kialakult bírói gyakorlat szerint – a jogszabályban direkt módon elő nem írt közlési és tájékoztatási kötelezettség is. Álláspontom szerint egy hitelezési tevékenységet üzletszerűen folytató pénzügyi intézménytől elvárható, hogy amennyiben az általa kötött szerződésekben kiköti az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét, akkor – amennyiben ilyen szerződésmódosításra sor kerül – a jóhiszeműség és tisztesség, valamint az együttműködési kötelezettség általános elvének megfelelően adjon érdemi és okszerű indokolást a szerződésmódosítás okairól.” (Adatvédelmi biztos jelentése OBH 2958/2006. számú)

… Folytatjuk a Legfelsőbb Bírósági elvi határozatok és a Luxembourgi Európa Bíróság szakértői véleményének és a 93/13 EU irányelv tartalmának összevetésével, és figyelembe vételével a polgári peres eljárásokban. …

Dr. Lehmann György szavait lejegyezte: K. T. A.