Hiteles Mozgalom - gyermekjogok hiánya a végrehajtásban

 A Hiteles Mozgalom Bírósági- és Végrehajtási Eljárásokat Elemző Munkacsoportja  az ombudsmanhoz fordult,  jelezve, hogy a végrehajtási eljárások folyamatában sehol nem szerepelnek, de nem is érvényesülnek a gyermekjogok.

 Tisztelt Prof. Dr. Szabó Máté Úr!

Engedje meg, hogy megkeresésünket tevékenységünk bemutatásával kezdjük: a Hiteles Mozgalom adós érdekvédelemmel foglalkozó civil szervezet, tevékenységét hivatalosan 2011 óta végzi. Alapító tagjai ezen az érdekvédelmi területen 2009-2010 óta tevékenykedtek, külön-külön, még a Mozgalom megalakulása előtt, majd közös összefogással és nagyon komoly elhatározással életre hívták a Hiteles Mozgalom nevű civil szerveződést, mely mára már közel 2 000 tagot számlál. 2013. március 01.-én alakult meg a Mozgalmon belül a Bírósági- és Végrehajtási Eljárásokat Elemző Munkacsoport, céljául kitűzve azt, hogy minden lehetséges, törvényes eszközzel a törvényi-, jogszabályi keretek közé vissza kívánja szorítani úgy a bírósági-, mint a végrehajtási eljárások gyakorlatát, az adósok és az állampolgárok védelmében. A gyakorlati tapasztalataink ugyanis azt mutatják, mindkét közigazgatási eljárási forma tökéletes eleganciával, zömében kitér a jogszabályi keretek elől.

Engedje meg, hogy az alábbi, több részből álló beadványunkkal javaslatot tehessünk egy, illetve több, elengedhetetlenül szükséges törvénymódosítás előkészítésére a végrehajtási eljárásban, mely törvénymódosítás szükségességét mutató legelső tény az:

1. A végrehajtási eljárást előíró törvény nem tartalmaz a gyermekek jogaira való utalást, illetve intézkedést a végrehajtási eljárás vonatkozásában abban az esetben, ha maga a végrehajtás, illetve a kilakoltatás kiskorú gyermekeket is érint.

Annak ellenére sem kerültek a vonatkozó törvénybe gyermekek jogairól szóló rendelkezések, hogy a végrehajtási eljárások, túlnyomó többségében gyermekes családokat érintenek. A gyermekek jogát a szociális biztonsághoz, a saját családban való nevelkedéséhez, a megfelelő tanulási körülményekhez, a lakásuk jóhiszemű birtoklásához (hiszen joggal hiheti, hogy a szülő lakása az ő lakása is, melyet ő birtokolhat, szégyenkezés és korlátozás nélkül), a megfelelő lakhatási körülményekhez elvitatni nem lehet. Mégis kimaradtak az ezekre utaló jogalkotói rendelkezések a végrehajtási eljárást előíró törvényből. Az Alaptörvényben megfogalmazottakkal egyetlen egy jogszabály sem lehet ellentétes. Azzal, hogy a végrehajtásról szóló törvény ezeket nem rendezi, ugyan nem megy szembe az Alaptörvény ide vonatkozó rendelkezéseivel, de az nem jelenti azt, hogy ezen vitathatatlan alapvető jogok törvényi szabályozás hiányában államilag asszisztálva sérülhessenek.

A Vht. 5.§. (1.) bekezdése azt mondja: „A bírósági végrehajtás során állami kényszerrel is el kell érni, hogy a pénzfizetésre, illetőleg az egyéb magatartásra kötelezett (a továbbiakban adós) teljesítse a kötelezettségét.” … Kérdés: abban az esetben is minden áron, és bármi áron, ezzel együtt állami kényszerrel, ha a kötelezett adós kiskorú gyermekeket nevel? Ugyanis a jogszabály így folytatódik: (2.): „Az állami kényszer - e törvény keretei között - elsősorban az adós vagyoni jogait korlátozhatja, kivételesen az adós személyiségi jogait is érintheti.” … Tehát bármi áron, akár úgy is végrehajthatják, hogy a gyermekeit és a családját is elszakíthatják tőle, lévén az eljárás „az adós személyiségi jogait is érintheti”. Tovább olvasva az állami kényszer szükségességéről szóló rendelkezést, a következő válik nyilvánvalóvá: (3.) „A rendőrség jogosult és köteles mindazokat a kényszerítő intézkedéseket megtenni és kényszerítő eszközöket alkalmazni, amelyek a rendőrségről szóló jogszabályok szerint megtehetők, illetőleg alkalmazhatók, és az adott esetben a végrehajtás eredményes befejezéséhez szükségesek.” … Mivel arról nem rendelkezik a jogszabály, jön a következő kérdés: Mindezt megtehetik az adós gyermekének szeme láttára? Megtehetik azt, hogy kilakoltatás esetén az adóssal végignézetik azt, hogy gyermekét karhatalmi segítséggel elszakítják tőle, és hatósági gondozásba emelik, miközben ő az utcára kerül? Ezt mindenképpen és kötelező jelleggel át kell élni a kiskorú gyermeknek, gyermekeknek? A karhatalom munkáját szabályozó törvény nem rendelkezik a végrehajtási eljárás biztosításának kötelezettségével együtt a gyermekek mindenek felett álló érdekeinek biztosításáról ezen eljárás közben és alatt. Szükséges tehát e jogszabály módosítása.

A karhatalmi segítség a végrehajtó mellett áll a végrehajtási eljárásban, az adós mellett egyáltalán nem áll állami segítség e közben. Miért nincs az önkormányzat felelőssége szabályozva ebben a jogszabályban? Ha a végrehajtó mellett a rendőrség beavatkozhat, miért ne tehetné meg ugyanezt az önkormányzat az adós mellett? Hiszen az adós és családjának szociális biztonságát az önkormányzatok kötelessége szavatolni. Mint ahogyan azt is: a gyermek a saját családjában nevelkedhessen, bármilyen nehéz anyagi körülmények közé is került a család – a gyermekek védelméről szóló törvény ezt ki is mondja: anyagi érdekekből nem emelhető ki a gyermek a saját családjából.

A gyakorlati tapasztalataink azt mutatják: az önkormányzat munkatársai süketek akkor, ha az adósoktól ezirányú megkeresés érkezik feléjük. A következő gyakorlati problémákkal szembesültünk:

- Az adósságrendezési szolgáltatást nem nyújtják, birtokvédelmet nem adnak, kilakoltatás előtt az adóst nem vonják be ezekbe a lehetőségekbe.

- Az adósra egyébként kirótt önkormányzati adónemeket még kérelemre sem törlik le az adós terhéről. Ezzel együtt nem ajánlják fel az adós számára azonnal az önkormányzatok által adható szociális juttatásokat és támogatásokat, még kérelemre sem abban az esetben, ha a család egy főre eső, beérkező jövedelme meghaladja a törvény által előírt összeget. Igaz ugyan, hogy a család havonta kötelező kiadásait nem vonják le a beérkező jövedelemből, mert az erre vonatkozó jogalkotói iránymutatás nem tartalmaz ilyen rendelkezést. Ahhoz, hogy az ellehetetlenült adós és családja számára, állami segítséggel meg lehessen könnyíteni tartozásának rendezését ahhoz, hogy a kilakoltatást elkerülhesse, szükségszerű az önkormányzatok által adható szociális juttatásokról szóló törvény módosítása is.

Ha ugyanis az adós jelzi szorongató problémáját, és kéri az önkormányzatot arra, hogy segítsen neki a családi bevétel növelésében, és a terhek csökkentésében, az önkormányzat elzárkózik. Nem engedi el szociális méltányossági alapokon a helyi adónemeket, nem folyósít az adós családja számára olyan juttatásokat, mint: rendszeres- és rendkívüli gyermekvédelmi támogatás, lakhatási támogatás, közgyógyászati ellátás, ápolási díj, stb. Nem folyósít, hiszen nem foglalkozik azzal, mennyi kiadása is van tulajdonképpen az adósnak, kizárólag azt vizsgálja, mennyi a bevétele, és ez alapján számolja ki azt, hogy az egy főre jutó bevétel az milyen összeget is tesz ki. Ezáltal az adós azonnal nem támogathatóvá válik az önkormányzat részéről. Annak ellenére sem, hogy a különféle nemzetközi gyermekjogi egyezmények minden aláíró tagállamot köteleznek arra, hogy a gyermekek szociális biztonsághoz való jogát állami felelősségvállalással biztosítja. Magyarországon ez nem történik meg.

- Ha az adós kéri, saját maga és családja számára az önkormányzatok által adható adósságrendezési szolgáltatásban való részvétel lehetőségét – a legtöbb önkormányzat nem is tud erről a lehetőségről, nemhogy nyújtani tudná azt. Ez főként a vidéki önkormányzatokra jellemző. Ilyen esetekben az adós túrára indul, és elmegy eggyel nagyobb szintre, a megyei önkormányzathoz. Ott közlik vele: bár nekik lehetőségük volna, ámde területileg nem illetékesek az adóst bevonni a kért szolgáltatásba. Olyan válasszal is szembesültünk, mely kijelentette: nem igényeltünk erre keretet, így nincs, egyébként is: ez a szolgáltatás csak választható az önkormányzatok számára, nem kötelező. Nem kötelező? Napjaink szociálisan ellehetetlenült helyzetében? Hát, akkor tegyük egy törvénymódosítással kötelezővé!

- Amennyiben az adós a jegyzőhöz fordul azzal, hogy a kiskorú birtokjogát segítsen érvényesíteni a saját, szülői tulajdonjogával szemben (tekintettel arra, hogy a banki zálogjog kizárólag a szülő tulajdonjogát érinti, a gyermek birtokjogát nem, ám a Ptk. ilyen esetekről NEM rendelkezik), akkor a jegyző tehetetlenségében ismét vándorútra küldi az adóst. Aki ily módon újra eljut a megyéhez, akik szintén széttárják a kezeiket, és közlik azt: területileg, sajnos nem illetékesek, forduljanak bizalommal a helyi önkormányzatokhoz. Az adós visszaérkezik a helyi önkormányzathoz, ott kéri – az ismételten kötelezően megfutandó körök kivédésére – gyermekjogi képviselő bevonását az ügybe, a jegyző ezt a kérést nem érti. A gyermekjogi képviselő pedig azt mondja: ő nem illetékes, csak olyan esetekben belépni egy gyermekvédelmi ügyben, ha a gyermeket bántalmazzák, illetve súlyosan elhanyagolják. Valóban igaza van, hiszen a munkáját előíró jogszabály nem tartalmazza azt, mi a teendője egy végrehajtási eljárásban. Ez alapján tehát a gyermekjogi képviselő munkáját szabályozó- és a Ptk. birtok- és tulajdonjogról szóló rendelkezéseit (a gyermekek birtokjogának értelmezésével) is szükséges módosítani ahhoz, hogy ilyen esetekben – a végrehajtási eljárásokban - beavatkozhassanak.

- Hogy a kilakoltatás esetén esetlegesen bekövetkező hatósági gondozásba emelését a gyermekeinek az adós elkerülhesse, két lehetősége marad a gyermekei elhelyezésének biztosítására (amennyiben a kilakoltatás után nem tud albérletet biztosítani, illetve megfizetni). Az egyik lehetősége az, hogy családba adja a gyermekét. Csakhogy, amikor rákérdez az önkormányzatnál, illetve a jegyzőnél, ott nem tudnak arról, mi lesz a következménye úgy a szülő, mint a gyermek számára annak, ha családba fogadják a gyermekét. Nem mondják el neki, hogy attól a naptól kezdődően a szülői felügyeleti joga megszűnik, a kapcsolattartása a gyermekével szabályozásra kerül, és ő azonnal tartásdíj fizetésére kötelezetté válik. Nem mondják el neki, hogy attól a naptól kezdve a családba fogadót nyilvánítják a gyermeke gyámjává, és attól a naptól kezdődően gyermeke életébe és ügyeibe beleszólása nem lesz. A második lehetőség, hogy kéri gyermekének önkormányzat általi védelembe vételét. Ezt a kérelmet szintén folyamatosan elutasítják azzal, hogy erre csak abban az esetben van lehetőség, ha a gyermeket bántalmazzák, illetve súlyosan elhanyagolják, és egyébként is: a gyermek saját szülője ilyet nem kérhet. Részben igazuk van, hiszen a gyermekek védelméről szóló törvény nem rendelkezik a védelembe vétel szükségességéről a szülőt és családját érintő végrehajtási/kilakoltatási eljárás esetére. E törvény módosítására is szükség van, tehát.

- A többszörös körök alatt érkezik el az adós az érdekvédőhöz, és kér segítséget. Az érdekvédőnek annyi lehetősége marad, hogy a Közigazgatási Minisztériumhoz fordul – lévén az Önkormányzatokat Felügyelő Minisztériumot megszüntették -, kérdéseket tesz föl, panaszt emel. A KIM válasza minden esetben az: a kérdés megválaszolása, és a panasz orvoslása a helyi jegyző hatásköre, ha az ő válaszával nem vagyunk elégedettek, forduljunk bizalommal a megyei önkormányzathoz. És a kör bezárult, ugyanis a KIM által hivatkozott jogszabályok azt mondják: nem az ő illetékességük a jegyző munkáját és döntéseit felülvizsgálni. Márpedig annak fényében, hogy az önkormányzatok munkáját jelenleg – törvény szerint – egyetlen minisztérium sem felügyeli, így szükséges az erről szóló törvény módosítása is. Ebben az esetben nem csupán a végrehajtási eljárások vonatkozásában, hanem az egyéb, a gyermekvédelem kérdéskörébe eső eljárások tekintetében is.

E körökben való loholás közben azonban elérkezik az árverés napja, ugyanis a NAV honlapján az árverési hirdetménynek elegendő csupán 3 hónapot időzni, sokszor vélt, de vitatott tartozás miatt is, és az adóst, gyermekeivel együtt kilakoltatják. Az önkormányzatok, mivel fölösleges köröket futtatnak az adóssal, hogy ne kelljen végezni a munkájukat, a nevezett 3 hónap alatt még egyáltalán nem tettek semmit sem annak érdekében, hogy a végrehajtási eljárással érintett gyermekeket megvédjék az utcára kerüléstől, és a családjától való elszakítástól.

Ez a jelenlegi helyzet. Ez pedig mélységes felháborodással tölt el bennünket.

Tovább vizsgálva a végrehajtási eljárásról szóló törvényt, több kirívó rendelkezést is találtunk, mely rendelkezések veszélyeztetik a gyermekeket a végrehajtási eljárás során. A Vht. 7.§. (1.) bekezdése kimondja: „A bírósági végrehajtás során a pénzkövetelést elsősorban a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, az adós rendelkezése alatt álló összegből, illetőleg az adós munkabéréből, illetményéből, munkadíjából, a munkaviszonyon, közfoglalkoztatási jogviszonyon, munkaviszony jellegű szövetkezeti jogviszonyon, közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonyon, szolgálati viszonyon, társadalombiztosítási jogviszonyon alapú ló járandóságából, valamint a munkából eredő egyéb rendszeres, időszakonként visszatérően kapott díjazásából, juttatásából, követeléséből (a továbbiakban együtt: munkabéréből) kell behajtani.”

Abban az esetben, ha a szülő bankszámlájára végrehajtói inkasszó érkezik, a bank minden egyes pénzösszegre, amely a számlára beérkezik, ráteszi a letiltást, válogatás nélkül. Ez azt jelenti: a szociális ellátásokról szóló törvényben, bár szabályozza azt a jogalkotó, hogy a gyermekek neveléséhez szükséges szociális ellátások mentesek a végrehajtás alól, a bankok e törvényi rendelkezést nem tartják be, és ugyanúgy inkasszálják a gyermek vagyonának minősíthető családi pótlékot, GYES, GYED, stb. ellátást, mintha azoknak közük nem volna a gyermekek neveléséhez szükséges, törvényileg mentes ellátásokhoz. A szülői munkabér egy részét is szükséges volna bevonni a letilthatatlan jövedelmek körébe, attól függően, hogy hány gyermek eltartásáról gondoskodik. Ugyanis életszerűtlen, hogy csak a gyermekek után járó szociális juttatásokból szerényen, de tisztességesen gyermeket lehetne nevelni.

Azt kell, mondjuk sajnos, hogy a bankok ebben az esetben a jogszabályoknak megfelelően járnak el. Ugyanis a munkájukat előíró törvény akként rendelkezik, hogy abban az esetben, ha végrehajtói megkeresés érkezik az adós folyószámlájának vonatkozásában, nekik a kifizetés letiltását azonnal és haladéktalanul meg kell kezdeniük, annak jogosságát nem bírálhatják felül. Mi hiányzik ebből a törvényből? Az, hogy összevessék ezt a rendelkezést a szociális ellátásokról szóló törvény vonatkozó rendelkezéseivel. Nevezetesen: a gyermekek után és jogán járó juttatások összege, az eltartó szülő munkabérének egy meghatározott része mentesüljenek a kifizetés tilalma alól. Szükség van tehát itt is a vonatkozó törvény módosítására.

Szintén a 7.§. (2.) bekezdése szinte azonnal egy anomáliát vet fel annak tekintetében, hogy egy banki kölcsönnel, illetve hitellel rendelkező adós végrehajtása esetén hogyan lehetséges az, hogy minden előzmény nélkül, kizárólag az ingatlant veszi el a végrehajtó a családtól és az ott élő gyermekektől? Nevezett pont azt mondja: „Ha előre látható, hogy a követelést a munkabérre, illetőleg a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összegre vezetett végrehajtással nem lehet viszonylag rövidebb időn belül behajtani, az adós bármilyen lefoglalható vagyontárgya végrehajtás alá vonható. A lefoglalt ingatlant azonban csak akkor lehet értékesíteni, ha a követelés az adós egyéb vagyontárgyaiból nincs teljesen fedezve, vagy csak aránytalanul hosszú idő múlva elégíthető ki.” E rendelkezés feltételezi azt, hogy a végrehajtó első körben nem a lakást fogja értékesíteni. Sajnos, azonban az adósok jelzálog szerződései ezzel ellentétben tartalmazzák azt a kikötést, minden egyes esetben: ha a szerződés felmondásra kerül, azonnali ingatlan értékesítés történik, az adósnak kötelessége az ingatlan kiürített állapotban történő átadása.

Itt is két kérdés merül fel, azonnal: A bankok nem ismerik a végrehajtási törvényt? A másik: A végrehajtási törvény nem ismeri a banki eljárásokat? Ugyanis a jelzálogszerződések esetére a végrehajtó kötelezettségeiről az adós tartozásrendezésének közbenjárásáról a végrehajtást kérő felé nem megfelelő részletességgel rendelkezik. Ez a gyakorlatban azt jelenti: a bankok nem adnak csökkentett részletfizetési lehetőséget az adósnak, azonnal megindul hát a felmondás, záradékolás, végrehajtás folyamata. Az adós megpróbál részletfizetési megállapodást kötni a végrehajtóval, aki erre nem hajlandó, inkább viszi a házat, sokszor jóval áron alul. A legtöbb esetben a végrehajtónak fogalma nincs arról, hogy az általa indított eljárás hány kiskorú gyermeket érint. Mivel nem tud erről - bár, ha tud, akkor sem – nem is értesíti a területileg illetékes jegyzőt arról, hány gyermektől kívánja, karhatalmi segítséggel elvenni az otthonát és a családját is, egyszerre. A gyermekvédelmi jelzőrendszert tehát nem riadóztatja. Nem teszi, mert az eljárását előíró törvény nem kötelezi őt erre.

A végrehajtási eljárásról szóló törvény nem rendelkezik megfelelően arra az esetre sem, ha az adós részletfizetési kérelmét a végrehajtó nem veszi tudomásul, ezzel tovább nehezítve a gyermekek felneveléséhez szükséges anyagi lehetőségeit az adósnak. Arról sem rendelkezik, hogy milyen szankcióval sújtható az a végrehajtó, aki nem hajlandó közvetíteni az adós és a végrehajtást kérő között, annak érdekében, hogy a lehető legtovább kitolódhasson a gyermekek ingatlanának elvétele a családtól. Hatalmas problémát jelent az is a gyakorlatban, hogy bár az adós, általában a fentiek alapján panaszt emel a végrehajtónál, aki e panaszt nem méltatja figyelemre, és törvényi kötelezettségével ellentétben, nem továbbítja a bírósághoz, elbírálás céljából. Ha az adós azt szeretné, hogy törvényes keretek között történjen a végrehajtási eljárása, akkor saját magának szükséges kérelemmel és kifogással fordulnia a bírósághoz, mely 15 000 Ft-jába (pertárgy értékétől függően többe) kerül, ez a legtöbb esetben megfizethetetlen számukra. Szükség volna ennek okán arra is, hogy e vonatkozó illetékfizetési kötelezettséget a végrehajtási eljárásokra vonatkozó peres eljárásokban eltöröljék. Ezzel együtt az is szükséges volna, hogy a végrehajtási eljárásokat érintő bírósági eljárások kaphassanak soron kívüli minősítést, tekintettel arra, hogy az adósnak csupán 3 hónapja van az árverezés kiírásától a kilakoltatás napjáig, és tekintettel arra, hogy a Büsz. úgy rendelkezik, hogy kiskorút veszélyeztető ügyekben 3 hónap alatt ítéletnek kell születnie. Általánosságban elmondható az: a végrehajtási perekben az első 3 hónapban még arra vonatkozó határozat SEM születik, hogy egyáltalán tárgyalja-e a bíróság az adós kifogását, vagy sem. Folyamatos hiánypótlásokra küldözgetik vissza a kérelmet, több esetben úgy, hogy a már beküldött iratok szőrén-szálán eltűnnek a bírósági aktából. Felelőst természetesen találni nem lehet, ugyanis a bíróságok elnökei csak A LEGRITKÁBB ESETBEN VÉGEZNEK FEGYELMI VIZSGÁLATOT A PERES ELJÁRÁSOKAT INDOKOLATLANUL ELHÚZÓ BÍRÁKKAL SZEMBEN. Szükséges tehát a Büsz. gyermekvédelemre vonatkozó intézkedési kötelezettségének átültetése a végrehajtási eljárásról szólótörvény, illetve a Ptk. végrehajtási kifogás c. fejezete esetében. Ugyanígy szükséges a Büsz. módosítása is, a végrehajtási kifogások és kérelmek bírói elbírálásának ügyében – erre vonatkozó rendelkezés ugyanis nincs a Büsz.-ben.

Álláspontunk szerint a végrehajtási eljárás vonatkozásában, gyermekvédelmi szempontból

2. nemcsak a végrehajtási eljárást szabályozó törvény módosítása elengedhetetlen, hanem ezzel együtt a jegyzők tevékenységét előíró jogszabály módosítására is szükség van.

Ezen álláspontunk egy részét a fentiekben már kifejtettük, ám szükséges ezen túlmenően is megvizsgálni azt, milyen mértékben van, a jogalkotó által korlátozva a jegyző tevékenysége, az adós szülő gyermekének védelmének esetében.

A jegyző nem veheti védelembe a kiskorút, ha a szülő ezt kéri, annak okán, hogy a végrehajtási eljárás veszélyezteti a gyermekének lakhatási körülményeit, ugyanis a jegyző – a munkájára vonatkozó előírások alapján – nem avatkozhat be a végrehajtási eljárás folyamatába. Bár ezt konkrétan nem tiltja meg neki a jogalkotó, de nem is hatalmazza fel őt erre. Ezekben az esetekben nincs lehetősége a jegyzőnek ahhoz sem, hogy gyermekjogi képviselőt rendeljen a kiskorú mellé a végrehajtási eljárásban- szintén nincs tiltva, de nincs felhatalmazva sem erre. Nincs lehetősége arra sem, hogy bírósághoz forduljon, a gyermeket érintő esetleges törvényszegéssel elkövetett végrehajtói, illetve végrehajtást kérői szabályszegések okán – ez sincs tiltva, de felhatalmazással sem rendelkezik ehhez. Ezeket a szabálysértéseket még csak észlelni sincs lehetősége.

A jegyzőket nem kötelezi arra a jogalkotó, hogy végezzen felmérést a településen arra vonatkozóan, hány családdal szemben indult végrehajtási eljárás, az ingatlanok vonatkozásában, és ezáltal hány olyan veszélyeztetett gyermek él a településen, akiket kilakoltatás érinthet. A jegyzők nem rendelkeznek erre vonatkozó kimutatással, vagy nyilvántartással. Nem kötelezi őket a jogalkotó arra sem, hogy naprakészen és pontosan tudják: melyik családok átmeneti otthonához, illetve anyák otthonához irányítsák az esetleges kilakoltatással érintett családokat. Nem tudják, hogy hol vannak ezek a befogadó otthonok, ahol még elhelyezési lehetőség volna.

A jogalkotó nem rendelkezik arra vonatkozóan a jegyzői illetékességről sem, ha a településükön kilakoltatás következtében hajléktalanná válnak a családok, ők milyen juttatásokban, illetve szociális- és egészségügyi ellátásokban részesülhetnek, az állandó lakcím hiányában, van-e számukra rendelkezésre álló hajléktalan szálló, vagy maradnak az utcán. Arról viszont nem mulasztott el a jogalkotó rendelkezni, hogy ezeket a kilakoltatott embereket szabálysértési bírsággal büntesse azért, mert az önkormányzat – ezen belül a jegyző – őket elhelyezni a kilakoltatás után szakmai felkészületlenség következtében képtelen.

Mindezek alapján nem csupán a fentiekben jelzett és részletezett jogszabályok módosítására volna szükség, hanem

3. egy, a végrehajtási eljárások tekintetében, gyermekvédelmi szempontból egy teljesen új törvényi rendelkezés megalkotására is.

A fentiek összegzésében elmondható: tapasztalatunk az, hogy a végrehajtási eljárásról szóló összes jogszabály és ezek gyakorlati alkalmazását előíró kormányrendelet megszövegezéséből hiányoznak, illetve nem kellő súllyal vannak említve a gyermekek jogai. Ennek következtében a kilakoltatások alkalmával családok szakadnak szét, hiszen a legtöbb család vagy családba fogadtatja a gyermekét, vagy pedig hatósági gondozásba emelik mellőle a gyermekét, még a kilakoltatás megkezdése előtt. A harmadik eset is elő szokott fordulni, nevezetesen: a kilakoltatott család gyermeke ún. bújtatott gyermekké válik, és az utcán tengődik, a szülővel együtt. A bújtatott gyermekek nem juthatnak orvosi ellátáshoz, vagy iskolai képzéshez sem, nincs biztosítva a lakhatásuk, az élelmezésük, és a személyi higiéniájuk sem.

A gyermekek szociális biztonsághoz, és a családban történő nevelkedéséhez való jogát az államnak szavatolnia kell, szem előtt tartva a gyermekek mindenek felett álló érdekét.

Javaslatunk 1 – közjegyző és önkormányzatok vonatkozásában:

A végrehajtási eljárás kezdő momentumaként a közjegyzők kiállítják a végrehajtási záradékot, mely alapján a végrehajtó később kiállítja a végrehajtási lapot. Azon a napon, amikor a záradékolás megtörténik, a közjegyzőnek legyen kötelessége riadóztatni a gyermekvédelmi jelzőrendszert. Mégpedig a következőképpen gondolnánk ezt: értesítse a záradékolás tényéről az adós lakhelye szerint területileg illetékes jegyzőt, javasolva a kiskorú gyermek/gyermekek védelembe vételi eljárásának a megkezdését. Ha és amennyiben a gyermek/gyermekek védelembe vétele megkezdődik, az egy évig tart, és további egy évvel meghosszabbítható. Tehát mintegy két éve van a szülőnek arra, hogy a gyermeke lakhatási körülményeit, és tartozásának utólagos rendezését valamilyen formában még meg tudja oldani.

A javaslatnak tartalmaznia kellene azt is: amíg a gyermek védelemben van tartva, a közjegyző értesítése után, mindaddig a végrehajtónak ne legyen lehetősége kiállítania a végrehajtási lapot, és ezzel együtt a szülő tartozását felgenerálni sokszor a duplájára, vagy még többre azzal, hogy a végrehajtási eljárás ilyen-olyan, több százezres, vagy milliós költségeit a tőke- és kamatköveteléshez boronálják. A végrehajtó kizárólag akkor állíthassa ki a végrehajtási lapot, a közjegyzői záradékolást követően, ha és amennyiben a szülő az önkormányzat adósságrendezési szolgáltatásával (mely szintén 1, illetve 2 évig tart) sem tudta rendezni a tartozását, és a védelembe vétel ideje lejárt.

Módosítás szempontjából kiemelten fontos, hogy a záradékolást követően kizárólag a legutolsó esetben kerülhessen bírósági végrehajtóhoz a követelés, tekintettel arra, hogy még a vonatkozó ombudsmani vizsgálat sem tudta pontosan feltárni annak okát, miért ekkora mértékűek a bírósági végrehajtók vállalási díjai. Még akkor is tetemesek ezek az eljárási költségek, amikor az állam hatalmazza fel őket feladatuk teljesítésére (lévén ezért „bírósági” végrehajtóknak nevezik őket), és ezáltal munkavégzésükhöz az államtól elve költségtérítést kapnak. A végrehajtók olyan költségekkel dolgoznak, hogy azok összege a legtöbb esetben jóval meghaladják az adós eredeti tartozását, melyet már eleve képtelenné vált megfizetni – hiszen ezért indult eljárás vele szemben. A tartozásának megfizetését pedig még inkább ellehetetlenítik a nem nyomon követhető, és nem ellenőrizhető végrehajtási eljárás költségeinek ráterhelésével úgy, hogy az adós számára a végrehajtó a legtöbb esetben elérhetetlen, és nem hajlandó szóba állni az adóssal.

Tehát: a végrehajtó bevonása – a tartozás megfizethetőségének követelménye okán – ne történhessen meg mindaddig, míg a közjegyző nem adja meg a részletekben történő teljesítés lehetőségét az általa záradékolt közokirat alapján. Ezt a kérést indokolja az is: a közjegyző határozata egyenértékű a bíróság határozatával. Ebből szorosan következik az: ha a bíróságnak a tartozás rendezésébe joga van beleszólni, ebben ítéletet hozni, a közjegyzőnek ehhez ugyanúgy lehessen joga. Csak így lehet kivédeni azt, hogy a horrorisztikus, végrehajtók által követelt összegek ne generálódhassanak az adós tartozásához, az adós pedig rendezhesse tartozását – végrehajtási költségek nélkül.

Azért is jelentős annak ténye, hogy a közjegyző adhasson részletfizetési lehetőséget, mert a legtöbb szerződés felmondás a bank részéről annak következménye, hogy a bank nem hajlandó csökkentett részletfizetési lehetőséget adni az adós számára, hanem kizárólag egy összegben követel. Igaz, hogy ez jogosulti szerződésszegésnek minősül, viszont, ha a közjegyző hatáskörébe volna utalva a részletfizetésről való megállapodás, ebben az esetben, hivatalból észlelhetné a banki törvénysértést, és azonnal tudná kötelezni a bankot, mint végrehajtást kérőt arra, hogy a felmondás tényét nyilvánítsa meg nem történtté, és állapodjon meg az adóssal a részletekben történő teljesítésről. Így az adós szintén meg tudná spórolni a bírósági eljárás és az ott kötelező jogi képviselet költségeit, ezáltal a tartozása szintén megfizethetőbbé válhatna. Hiszen azt a pénzt, amit záradékolásra, bíróságra, végrehajtóra, és ügyvédre költ, költhetné tartozásának rendezésére is – ha a bank ezt hagyná neki, és emellett ha erre törvényileg szabályozott lehetősége volna. Miután a védelembe vétel megtörténik, a jegyzőnek további eszköz is rendelkezésre állna ahhoz, hogy a védelembe vett gyermek szülője rendezni tudja a tartozását a végrehajtási eljárásban. Nevezetesen: az önkormányzatok által ezidáig választható szolgáltatásként aposztrofált: adósságrendezési szolgáltatás. Ennek kereteit az állami költségvetés biztosítja abban az esetben, ha a helyi önkormányzat év elején megigényli vonatkozó keretet. Mivel nem kötelező e szolgáltatás nyújtása, így csak nagyon kevés önkormányzat él ezzel a lehetőséggel.

Ezen a téren szintén módosításra volna szükség. Nevezetesen: ha a közjegyző záradékolása után a gyermek a jegyző által védelembe vételre kerül, akkor a szülő azonnal váljon jogosulttá az önkormányzat adósságrendező szolgáltatására. Itt szükséges a figyelmet felhívni arra is: gyermektelen adósok számára szintén álljon nyitva ez a lehetőség tartozásuk rendezéséhez.

Amennyiben a helyi önkormányzatnál ehhez a szolgáltatásnyújtáshoz nem áll elegendő keret a rendelkezésre, abban az esetben a megyei önkormányzatnál (ahol minden esetben ennek rendelkezésre kellene állnia) ne utasítsák el a szülő ezirányú kérelmét arra hivatkozva, hogy ők nem illetékesek, forduljanak a helyiekhez.

Az adósságrendezési szolgáltatás nyújtása alatt az önkormányzat keresse fel az adós, illetve a szülő záradékoló közjegyzőjét, és ne csupán a pénzösszeg egy részletének (melyet pénzösszegben biztosít az önkormányzati adósságrendezési szolgáltatás) megfizetéséről legyen joga tárgyalni, hanem arról is: a tartozás többi részére a szülő kaphasson különös méltánylást igénylő és érdemlő körülmény miatt csökkentett részletfizetési lehetőséget a végrehajtást kérőtől. A csökkentett részletfizetésben történő teljesítést ugyanis a legtöbb bank a szerződés felmondását megelőzően nem hajlandó meghallani és ennek indokait figyelembe venni.

Amennyiben ilyen formában a jegyző (közjegyzői értesítés alapján) védelembe veszi a kiskorút, kötelezze az önkormányzat által működtetett családsegítő-, illetve a gyermekjóléti szolgálatokat arra, hogy az adósságrendezés okán védelembe vett kiskorúak szociális biztonságának újbóli megteremtéséhez keressenek fel alapítványokat, és hozzák létre a kapcsolatot a szülők és az alapítványok között. Ez főként azoknál a családoknál rendkívül fontos, ahol a hitel bedőlését a gyermek, vagy a szülő hirtelen, hosszan és súlyos mértékben való megbetegedése okozta.

Ezzel egyidőben az adósságrendezés okán védelembe vett kiskorúak szüleit mentesítsék a helyi adók megfizetésének kötelezettsége alól. A jegyzőnek van joga és illetékessége meghozni ezt a határozatot.

A jegyzőnek ebben az esetben az is legyen kötelessége, hogy az adósságrendezés okán védelembe vett kiskorúaknak automatikusan az önkormányzat támogassa az óvodai-, iskolai étkezését, ezzel együtt, a szülő külön kérelme nélkül azonnal váljon jogosulttá a rendkívüli gyermekvédelmi- és a lakhatási támogatásra is.

Abban az esetben, ha a záradékolás a gyermek, vagy a szülő súlyos és hosszas betegségéből adódóan készült el (illetve ez volt a hitel nem fizetésének oka), alanyi jogon járjon a szülőnek az ápolási díj, nem mérlegelve az egyéb körülményeket, melyet ennek folyósítására a kormányrendelet előír, tekintettel arra, hogy záradékolás után ezek a kitételek már nem érvényesek. Hiszen egy összegben kötelezettsége a szülőnek a tartozás visszafizetése, mert ennek okán van árverezésre kitűzve az ingatlana.

A beteg gyermek azonnal és haladéktalanul kapja meg a közgyógyellátásban való részvétel lehetőségét, annak a legmagasabb keretét megítélve. Sokszor előfordul, hogy a hitel azért dől be, mert a gyermekgyógyszerekről (ezeken túlmenően még az inzulinról, a rákos betegek gyógyszereiről, a gyógyászati segédeszközökről, a szív- és érrendszeri betegségek gyógyszereiről, stb.) elvették az állami támogatást, ennek okán a szülő inkább a gyógyszerét váltotta ki a gyermekének, és nem a havi törlesztését fizette meg, így került felmondásra a hitele. Mivel a munkabérek nem inflációkövetőek, és nem emelkednek olyan mértékben, mint amilyen mértékben elvonták a támogatásokat, így ugyanannyi keretből jóval nagyobb kiadása keletkezik az adósnak a futamidő alatt. Arról nem is szólva, ha a szülő válik rokkantnyugdíjassá a futamidő alatt. Ezekről az elvileg vis majornak minősíthető esetekről ugyanis egyetlen egy banki szerződés, vagy kötelmi jogi szabály sem rendelkezik.

Az adósságrendezési szolgáltatás keretében (amennyiben rokkantnyugdíjas, vagy rehabilitációs járadékos szülőről beszélünk), az önkormányzatnak legyen lehetősége megkeresni azonnal az ONYF-et, és a szülő számára az évente egyszer adható, folyamatos nyugdíjemelést akár visszamenőleges hatállyal az év elejéig megkérni és megkapni. Ugyanez vonatkozik az évente egyszer adható OEP gyógyszerár támogatásának igénylésének lehetőségére is.

Minderre azért volna szükség, hogy a szülő magasabb bevételre tehessen szert, államilag támogatva, ahhoz, hogy a tartozását utólag rendezni tudja, biztonsággal.

Emellett a jegyzőnek váljon kötelességévé a családok átmeneti otthonával, illetve az anyák szállóival való azonnali kapcsolatfelvétel, ha az illetékességi területére a meghatározott számban, vagy a felett érkezik a közjegyzőtől a záradékolás napján védelembe vételi javaslat. A gyakorlatban ugyanis hatalmas probléma az, hogy elhelyezési lehetőségeket nem találunk anya és gyermeke, vagy a család számára, kilakoltatás előtt. Az elhelyezést biztosító otthonokkal való folyamatos és naprakész kapcsolattartás nem létezik az önkormányzatoknál. Ezt mindenképp fontos volna pótoltatni.

Javaslatunk 2. – Az önkormányzatok és bíróságok vonatkozásában:

Amennyiben lehetőség lesz a közjegyzői záradékolás napján a gyermekvédelmi riasztórendszer élesítésére, és a jegyző védelembe veszi a gyermeket/gyermekeket, akkor a jegyző jogosultságát az adósságrendezési szolgáltatás nyújtásának lehetőségében bővítsék ki, mégpedig a következőkkel:

Ebben az esetben az önkormányzat részéről az adósság rendezésére kijelölt dolgozónak legyen lehetősége arra, hogy a bíróságon (amennyiben úgy ítéli meg) a szülő szerződésének visszásságait hivatalból jelenteni tudja. (Ezt úgy tudnánk elképzelni, mint a kiskorú veszélyeztetése okán hivatalból indítandó bírósági eljárások megkezdését az önkormányzat részéről). Az adósságrendezési szolgáltatások keretében történő keresetek benyújtásai, illetve esetleges fellebbezési költségei váljanak illetékmentessé, azonnali kirendelt jogi képviselő biztosításával, mely lehetőséget a gyermektelen, de szintén ellehetetlenült adósokra is terjesszék ki. Itt nemcsak a szülő, hanem a gyermekek jogainak képviseletére gondolunk első sorban. Mivel kiskorút veszélyeztető szerződés felmondási módról beszélünk, a kiskorúak esetére előírt soron kívüli eljárás váljon ez esetben kötelezővé a bíróságok számára.

Itt első körben csak azt javasolnánk, hogy a szerződés felmondásának a jogalapját vizsgálja a bíróság, mégpedig a következő szempont szerint: az adós szülő esetében jogosulti-, vagy kötelezetti szerződésszegés volt-e az oka a szerződés felmondásának. Lévén, ha a bank nem volt hajlandó figyelembe venni a szülő vis major élethelyzetét, ezzel együtt nem adott csökkentett részletfizetési lehetőséget sem, és úgy mond fel, akkor vissza lehet állítani a szerződést a felmondás előtti állapotra, a felmondás és végrehajtási költségek tartozáshoz generálása nélkül, ezáltal szintén nagyobb esélye volna az adósnak visszafizetni a tartozását.

A többi, ezzel kapcsolatos elképzelésünket mi magunk is utópiának látjuk: a szerződés jogszabályoknak való megfelelését, ezzel együtt a tőkekövetelés számítását és a nyilvántartásokat is vizsgálja ilyen esetekben a bíróság, illetve, ha ott nem, akkor az önkormányzat részéről az adósságrendezéssel foglalkozó dolgozó (olyan jogkörrel, mint amellyel egy bírósági titkár is rendelkezik). Sajnos, úgy véljük, ezt lehetetlen lesz kérni. Viszont, ha a szerződés felmondását a bíróság az adósságrendezési szolgáltatás keretein belül jogosulti szerződésszegésnek minősíti, akkor a szülőnek és az adósnak nagyobb esélye marad a tartozásának rendezéséhez, mintha ezt nem teszi meg.

Ha a bíróság jogosulti szerződésszegést állapít meg, abban az esetben a bírósági döntés terjedjen ki arra is, hogy a felmondási költségek tőkeköveteléshez való számítása, ezzel együtt a felmondás napjától keletkeztetett késedelmi kamatok is törlésre kerüljenek a tőkekövetelésből. Természetesen a bírói döntéstől kezdődően úgy állítsák helyre a szerződéseket a bankok, hogy a bíróság kötelezze őket arra: a bírói döntés napjától kizárólag forint szerződést hozhat létre az adóssal, és forintban számolhat, kizárólag késedelmi kamatot.

Tulajdonképpen azt szeretnénk, ha az adóspereken belül külön kategóriát képezhetne az önkormányzati adósságrendezési szolgáltatás keretén belül megindítható peres eljárás, kötelezően kirendelendő gyermekjogi képviselővel az eljáráson belül.

Javaslatunk 3. – bírósági eljárások:

Ha a bíróságot az önkormányzat kereste meg – de egyéb esetekben is - az adósság rendezésének ügyében, abban az esetben a bíróság a szerződés felmondásának ténye mellett vizsgálja a szerződés típusát is, a következő szempontok alapján:

- Állami kezességvállalás estén az állam kezesi kötelezettségének megnyíltát. Ezt ugyanis szinte mindig elfelejtik a bankok érvényesíteni. Ha azonban ez az állami kezességvállalás mégis életbe lép, az állam által kifizetett összeget az adóstól az állam adók módjára végrehajtja. Ugyanakkor a polgári jogban úgy rendelkezik a jogalkotó, hogy abban az esetben, ha az adós nem teljesít, akkor a kezes válik azonnal kötelezetté – ám itt nincs lehetőség arra, hogy a kezes által kifizetett összeget számára, vissza, megtérítsék. Ez pedig hatalmas aránytalanságot eredményez az adósperek vonatkozásában, annak tekintetében, hogy állami kezességvállalás esetén az állam visszaveheti az általa kezesként kifizetett összeget, magánszemély kezes pedig ezt nem teheti meg.

- Biztosítással kombinált hitel esetén a biztosítói felelősségvállalás megnyíltát. Ezt is minden esetben elfelejtik a bankok, holott sok esetben a létező legmagasabb biztosítást köttetik meg az adóssal. Több esetben a biztosítás havi összege magasabb a havi törlesztő részlet összegénél, ezáltal lehetetlenül el a szerződési kötelezettségvállalás teljesítése. Ezzel együtt azonban a biztosító, az adós, illetve gyermeke hosszas, hirtelen, krónikus betegsége, illetve az adós munkahelyének elvesztése esetén nemhogy nem fizet a biztosítás alapján, de még a hitel törlesztését sem könnyíti meg az adós számára. Az ilyen esetek vonatkozásában tehát szükséges volna a biztosítók tevékenységéről szóló jogszabályt erre vonatkozóan módosítani, méghozzá kötelezési jelleggel.

- Lakástakarékpénztárral kombinált hitel esetén a Ltp. elszámolásokat. Ilyen esetekben is sokszor fordul elő az, hogy a Ltp.-t kezelő banktól a hitelt kezelő bankig való átutalás alatt több százezer forint befizetésnek kél lába. Az adós számára felvilágosítást – üzleti titokra hivatkozva – nem adnak a pénzösszegek eltűnésével kapcsolatban. Mint ahogyan gyakori dolog az is: az Ltp. átutalásával – a szerződéssel ellentétben – a hitelt nyújtó bank nem a tőketartozást csökkenti, hanem csak a kamatokat. Ez a gyakorlat is jogsértő, tekintettel arra, hogy a kevesebb tőke kevesebb kamatot generál, ennek okán a tartozás is könnyebben megfizethető volna.

Ezzel együtt az önkormányzati adósságrendezési szolgáltatás megnyíltának ténye széljegyzetben kerüljön bejegyzésre a Földhivatalhoz, a tulajdonlapra.

Mindezek mellett súlyos jogbizonytalanságot okoz a következő jelenség a bírósági eljárások gyakorlatában: abban az esetben, ha befogadja a bíróság az adós keresetét, nem gondoskodik azonnal arra vonatkozóan, hogy a bírósági eljárás ideje alatt a banki peres fél ne indíthasson végrehajtási eljárást. Gyakorlati tapasztalataink azt mutatják: bármilyen jogcímen pereljen is az adós, a bank a jogerős ítélet megszületése előtt, a bírósági eljárás közben megindítja a végrehajtási eljárását, és árverezi az ingatlant. Mondván: perelje vissza tőle az adós, ha neki lesz majd igaza, egyszer.

Az adós, ha el szeretné kerülni azt, hogy a bírósági eljárásának ideje alatt az utcára kerüljön, be kell nyújtania egy másik keresetet is ahhoz, hogy a végrehajtási eljárást felfüggesszék, illetve megszüntessék, legalább addig, míg a másik eljárásban eleve zajló jogszerűségi vitában ítéletet nem hoz az ott ítélő bíró. Hozzátesszük: ez, mivel két eljárás, kétfelé fizetendő eljárási illetéket jelent, pertárgyérték függvényében az adós terhére, úgy, hogy ez az eljárási mód a bíróságok részéről eleve jogsértő, hiszen azonnal észlelnie kellene az ilyen banki magatartás rosszhiszemű voltát – ám ezt nem teszik meg. Tulajdonképpen nem is kell ezt megtenniük, tekintettel arra, hogy a Pp. nem rendelkezik az ilyen esetek vonatkozásában.

Mint ahogyan arról sem rendelkezik megfelelően a Pp., hogy amennyiben a szerződés felmondásának ténye vitatásra kerül, bíróságon az adós részéről, a bíróság abban az esetben, ha jogszerűnek látja, és befogadja az adós keresetét ezt az eljárási tényt jelezze a Földhivatal felé, és kötelezze a tulajdonlapon a bírósági eljárás tényének széljegykénti feltüntetésére. Ezt a lépést az indokolná, hogy az ilyen és hasonló esetekben nem volna lehetősége a banknak arra, hogy az adóst a peres eljárása alatt kilakoltassa.

….

Hogy miért is elengedhetetlenül fontos az általunk, fentiekben észrevételezett jogszabályi hiányosságok mielőbbi pótlása? Többek között amellett, hogy több százezer család sorsáról van szó, azért is, mert a PSZÁF is érzékeli már ezen jogszabályok közötti anomáliákat a végrehajtási eljárás gyakorlatában. Ők viszont – mivel törvényt nem alkothatnak – jobb híján állásfoglalásokat tesznek közzé, ám ezen állásfoglalások nem minősülnek jogszabályoknak, így nem is kötelező betartani azokat.

A PSZÁF 2013. február 25.-i Fogyasztóvédelmi Bizottság üléséhez háttéranyagot szolgáltatott (beadványunkhoz csatoljuk). Ebben többek között szót ejtettek a bírósági végrehajtások tapasztalatainak áttekintéséről. Az ő meglátásukat idézzük az alábbiakban ebből az anyagból:

„… A Felügyelet a devizaalapú hitelezéssel kapcsolatban felmerült fogyasztói problémák enyhítését kiemelt feladatnak tekinti.

… A Felügyelet 2012 tavaszán szabályozási koncepciót dolgozott ki a követeléskezelés vonatkozásában. A koncepció elkészítésének indoka, hogy a Felügyelet fogyasztóvédelmi tevékenysége során számos hiányosságot tapasztalt a követeléskezeléssel összefüggésben, mely a követeléskezelés fogyasztóvédelmi szempontból hiányos szabályozására vezethető vissza. A Felügyelet tapasztalatai szerint az intézmények tájékoztatási gyakorlata igen eltérő, emellett esetenként túlzott mértékű díjakat, kamatok számítanak fel. Végezetül több zaklató, tisztességtelen követeléskezelési gyakorlatot azonosított a Felügyelet. A deviza alapú jelzáloghitelek nagymértékű késedelme, a felmondott hitelek számának gyors növekedése a Felügyelet megítélése szerint szükségessé tette a vonatkozó fogyasztóvédelmi szabályozás hatékonyságának növelését.

… A Felügyelet hatásköréből fakadóan elsődlegesen a pénzügyi szolgáltatásokból származó követelésekre dolgozta ki koncepcióját, ugyanakkor – a koncepció jogalkotó számára való megküldés során – javasolta, hogy a megfogalmazott irányok egyéb, nem pénzügyi szolgáltatásból származó (pl. közüzemi) tartozásokból eredő követeléseknél is irányadóak legyenek, mivel a piactisztító hatás így érvényesülhetne teljes körűen.

… Az említett követeléskezelési koncepció kitér továbbá a bírósági végrehajtásról szóló törvény (Vht.) lehetséges módosítási irányaira is. A Vht. áttekintése azért volt fontos, mert a végrehajtás jelenlegi szabályozása nem hatékony és jelentős pluszköltségeket generál mind az adós, mind pedig a végrehajtást kérő számára. A Felügyelet megítélése szerint a Vht. megfelelő módosítása lehetővé tenné, hogy egy egyszerűbb, gyorsabb, hatékonyabb és olcsóbb eljárás során az adós érdekei se sérüljenek az elkerülhetetlennél nagyobb mértékben, a hitelező pedig joggal bízhasson követelésének megtérülésében. A javaslat megfontolandóvá teszi annak a lehetőségnek a megszüntetését, amely szerint kisebb összegű, tipikusan közüzemi szolgáltatásból származó követelések bírósági eljárásban, végrehajtásban történő érvényesítése egyúttal együtt járjon a hitelszerződésből származó követelés olyan végrehajtásával, amelyhez a hitelezőnek alapvetően nem fűződik érdeke. … A jogi szabályozás kialakításáig a késedelmes hitelek kezelésére és a követeléskezelési tevékenységre vonatkozó fogyasztóvédelmi elvárásokat átmeneti jelleggel ajánlásként is megfogalmazta a Felügyelet. Az ajánlásban a Felügyelet egy sor elvet fogalmazott meg az ügyfél-tájékoztatásra, az ügyféllel való kapcsolatfelvételre, annak gyakoriságára, áthidaló megoldások alkalmazására, elszámolásra, nyilvántartásra és szervezeti szabályokra vonatkozóan. A Felügyelet az ajánlás mellékeltében elkészített két mintatájékoztatót, melyek révén a követeléskezelő intézmények tájékoztatni tudják a késedelemben lévő adósokat a legfontosabb tudnivalókról.”

Ugyanezen bizottsági üléshez a KIM háttéranyaga a következőket állapítja meg, elénk tárva egy idealizált világot – tekintettel arra, hogy amit leírtak, az a gyakorlatban, sajnos, egyáltalán nem így működik. Viszont így kellene:

„…A végrehajtási kényszert arányosan és a fokozatosság elvének betartásával kell alkalmazni, amely azt jelenti, hogy az adós vagyoni, jövedelmi helyzetét fel kell tárni (kivéve, ha a végrehajtás csak egy bizonyos vagyontárgyra indult) és ez alapján meg kell kísérelni a számlapénzek, jövedelmek végrehajtás alá vonását, ezek sikertelensége – belátható időn belüli sikertelensége – esetén kerül sor ingó- és ingatlan-értékesítésre. Az ingatlan-árverésnek ezen túlmenően az is feltétele, hogy meghatározott idő elteljen a végrehajtási jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésétől és a végrehajtást kérő az árverést kifejezetten kérje, továbbá az esetlegesen indított igényperek, becsérték-megállapítási kifogási eljárások jogerősen befejeződjenek.

Fontos garanciális célkitűzés az, hogy az adós az eljárás eredményeképpen csak a legszükségesebb vagyonvesztést szenvedje el, amelynek egyik feltétele, hogy vagyontárgyai értékesítése sikerrel járjon (az ne csak egy újabb és újabb, költségekkel járó értékesítési kísérlet legyen), és annak alapját egy reális értékbecslés jelentse. Általános szabály az, hogy bármelyik fél kérelmére szakértő közreműködésével kerül sor az értékesítendő vagyontárgyak fogalmi értékének megállapítására, ingatlanok esetében pedig enélkül is kötelező önkormányzati adó- és értékbizonyítvány beszerzése a becsérték megállapításához, amely egyébként bíróság előtt vitatható – az árverésre nézve halasztó hatályú kifogással. Új elem a szabályozásban az, hogy a becsérték három év elteltével a fél kérelmére újra megállapítható annak érdekében, hogy egy jelentősebb értékváltozást már a becsérték is tükrözzön.

… A végrehajtási eljárásban kifejezetten széleskörű jogorvoslati rendszer működik, mely az eljárás jogkorlátozó jellegére tekintettel alapvető fontosságú. A végrehajtás során hozott valamennyi bírósági és közjegyzői döntés jogorvoslattal támadható, amelyet kétfokú eljárásban bírálnak el, a végrehajtó törvénysértő intézkedései pedig szintén bíróság előtt támadhatóak ún. kifogással, ez szintén kétfokú bírósági eljárást jelent. A jogszabálysértő végrehajtói intézkedéseket a bíróság megsemmisíti és az eljáró végrehajtót speciális vagyoni szankcióval is sújtja ilyen esetben. A jogorvoslat lehetősége kifogás esetében jogaiban érintett harmadik személyek részére is rendelkezésre áll, egyes ügycsoportokban pedig peres útra tartozik (pl. igényper).”

Ugyanakkor az NGM háttéranyaga már jóval valóság közelibb képet fest jelen helyzetről:

„…2010-2011-ben a devizaárfolyamok hirtelen és kedvezőtlen megváltozása, és ezzel nagytömegű lakossági csoportok fizetési képességének romlása azonnali, és célzott állami és jogalkotói intézkedéseket követelt meg. Az árfolyamromlás, a munkaerőpiaci helyzet, az inaktív lakosság magas aránya és az alacsony munkabérek nagy tömegű fizetési hátralékot keletkeztettek, a kamatterhekkel együtt nagy tömegű lakossági csoportok jutottak adósságspirálba, a hitelszerződések tömeges felmondásának veszélye fenyegetett, és reális veszélye volt annak is, hogy rövid időn belül 100 ezer – 150 ezer feletti végrehajtást vezetnek a lakóingatlanokra, illetve a jelzáloggal fedezett lakóingatlanokat bírósági végrehajtáson kívül értékesítik. A veszélyeztetettnek és kockázatosnak tekinthető háztartásoknál a megélhetési költségek és a hitelek törlesztésére fordítandó összegek sok esetben meghaladták (és még ma is meghaladják) a háztartások egy részének összjövedelmét, ezért reális volt a veszélye annak is, hogy még több hitel dől be, illetve a háztartások az egyéb tartozásaikat sem lesznek képesek fizetni, tömeges méretű szociális problémát kellett volna tehát az államnak kezelnie.

… Az ideiglenes válságkezelés céljából 2010. augusztus 11-én bevezetett kilakoltatási és árverezési moratóriumok lejártát követően az Országgyűlés elfogadta a kényszerértékesítési kvótáról szóló jogszabályt a devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvényt. Ennek alapján a lakáshitelek fedezetül szolgáló ingatlanok kényszerértékesítésének ütemezése a soron következő három évre annak érdekében történik, hogy ne kerüljön egy időben a piacra a lakás állomány indokolatlan magas hányada. A kényszerértékesítési kvóták jelentősen korlátozzák a hitelezők által negyedévenként kényszerértékesítésre adható ingatlanok számát, mely azt eredményezi, hogy az esetlegesen kilakoltatással járó ügyek száma is korlátozódik a 2014-ig terjedő időszakban. A kvótarendszer nemcsak a kilakoltatást akadályozza meg, hanem már az annak "előzményét" képező kényszerértékesítést is: ha a törvényi feltételeknek megfelelő adós ingatlana nem kerül bele az adott negyedévi "kvótába", ingatlanja nem árverezhető el, illetve vele szemben ingatlan-végrehajtás nem is indulhat. Ha viszont bekerült az adós ingatlana a kényszerértékesítésre kijelölt ingatlanok közé, az adósnak a törvényben foglalt feltételek fennállása esetén lehetősége van a Nemzeti Eszközkezelő vásárlását kezdeményeznie, amely ugyancsak megvédi a kilakoltatástól, hiszen ha így kerül eladásra az ingatlana, abban bérlőként továbbra is bent lakhat.

… 2011. október 1-jétől a kilakoltatás és árverezés lehetősége kiterjed a 30 millió forintnál kisebb értékű, illetve 20 millió forintnál alacsonyabb hitelösszegű ingatlanokra is. A hitelező 2011. október 1-jétől 2014. december 31-éig csak annak a fedezeti ingatlannak a kényszerértékesítését kezdeményezheti, amelyet ilyen célra e törvény szerint kijelölt. A kvótarendszer értelmében a 90 napot meghaladó fizetési késedelemmel rendelkező lakossági jelzáloghitel-szerződések darabszámához viszonyítva 2011. negyedik negyedévében azok 2%-ának, 2012-ben negyedévente 3%-ának, 2013-ban negyedévente 4%-ának, 2014-ben negyedévente 5%-ának esetében kezdeményezhető árverés. 2015. január 1-jétől minden érintett ingatlan szabadon értékesíthető és birtokba vehető. A kvótákat megyénként, valamint Budapesten külön-külön kell alkalmazni.

A kvótarendszer – céljának megfelelően – védelmet nyújt a tömeges kilakoltatások ellen, ugyanakkor a jelenlegi ingatlanpiaci helyzetben, amelyet erőteljesen befolyásol a háztartások meggyengült jövedelmi helyzete és a lakáshitelezés visszaesése, ennek hiányában sem lenne valószínű, hogy a bankok tömeges kilakoltatásokhoz és árverezésekhez folyamodnának, mivel csak nyomott árakon, jelentős veszteségeket elszenvedve tudnák értékesíteni az ingatlanokat. Ezt támasztják alá a PSZÁF adatai, amely szerint az elmúlt három negyedévben a bankok által kényszerértékesítésre kijelölt (tehát ténylegesen még nem értékesített) ingatlanok száma országos átlagban a teljes kvóta 70-80%- a volt, tehát a nyomott ingatlanpiaci helyzet miatt a bankok nem használták ki teljes mértékben a kvótájukat.

A kényszerértékesítésre kijelölt lakóingatlanok száma negyedévente 2.000-3.000 között alakult. 2011. IV. negyedévétől 2012 végéig összesen 13.600 ingatlant jelöltek a hitelezők kényszerértékesítésre. A kényszerértékesítések eddigi tapasztalatai szerint az elérhető értékesítési ár rendkívül alacsony, így az ügyletek csak jelentős veszteséggel zárhatók, esetleg eredménytelen is a kényszerértékesítés. Emellett a folyamat hosszú és költséges, pozitív eredmény esetén sem jelent érdemi előnyt egyéb behajtási stratégiákkal, például az ügyféllel történő megállapodással szemben, amelyre az intézmények továbbra is elsődleges megoldásként tekintenek.”

Tisztelt Prof. Dr. Szabó Máté Úr!

A fentiekben kifejtettek alapján kérjük Önt arra, ha és amennyiben úgy látja, az általunk megjelölt jogszabályhelyek valóban hiányosak, illetve nem kellőképpen részletesen szabályozó jellegűek, úgy éljen azzal az Ön számára biztosított lehetőséggel, hogy indítványozza a jogalkotónál ezen jogszabályhelyek kiegészítését és részletesebb szabályozását.

Kérjük továbbá arra is, hogy egy új törvény, vagy kormányrendelet kidolgozását javasolja a jogalkotónak a fenti javaslatunk értelmében, és tartalmának érvényesítési lehetőségeként ahhoz, hogy az adósok tartozásai megfizethetőkké váljanak, a családok pedig együtt maradhassanak.

Megköszönve szíves fáradozását maradok tisztelettel:

A Hiteles Mozgalom Bírósági- és Végrehajtási Eljárásokat Elemző Munkacsoportja nevében

Dudás Anna és Kirchner Csilla

Budapest, 2013. március 11.