Száz nap, ami nem rengette meg a világot

Hiába minden reményteli tiltakozás, körtánc, csendes-ülős meg hangos-cipelős demonstráció, a mű kész, az alkotó valahol pihen. Befejezték a Szabadság téri izé telepítését a két réztollseprű-jellegű szobor éji lepel alatti beemelésével.

Nem tudni mi ez, de csúf nagyon. Bárki, aki elmegy és megnézi a holmit, az ízléstelenség és az anakronizmus emlékművét láthatja, sajnos teljes valójában, akár egy Alien v.s. Predator-film hirdetése. A nap folyamán délelőtt a – főként – szocialista képviselők megjárták a kötelező kűrt, szörnyülködtek és hazamentek, néhányan kiabáltak, brutálisan megdobálták az atletikus angyalalakot nem, nem téglákkal, hanem vérszomjas tojásokkal.

Ilyenkor kár, hogy az intellektus nem képes a radikalizmussal párosulni, legalábbis a magyar közéletben, nem tud lemenni abba az alfába, amibe néha muszáj lenne, mert egy tucat tojás nem csinál történelmet ellentétben egy tojásgránáttal. Vagy a kitartóan s intellektuálisan hónapok óta tüntetőknek tán akkor kellett volna körbetáncolni-sétálni kifulladásig az emlékművet, éjjel, hajnalban, hogy ne férhessen a közelébe az emelődaru. S akkor tessék elszállítani őket zsupkocsival és rögtön álljon oda vagy két környi másik. Vagy az LMP, kiválóan odaláncolhatta volna magát pl., amint tették azt halálmegvető bátorsággal egy kihalt simicska-telep főbejáratától tíz méterre.

Némely facebook-huszár önjelölt politikai babérra ácsingózó még győzelemnek is hirdeti az eseményt, mert 100 napon keresztül sikerült megakadályozni az emlékmás kivitelezését. Nos, keserűen kell tudomásul vennünk, hogy ez nem győzelem, hanem a legteljesebb kudarc és hatalmi cinizmus, amivel kivárták s kiváratták reménytelin a kerek 100 napot és befejezték a horrort s lefejezték a reményt.

Amikor még a magyar nyelvvel sincsenek tisztában a marhái, ugyanis a felirat azt hirdeti, hogy: A német megszállás áldozatainak emlékműve. Ami azt jelenti, hogy az ő tulajdonuk, ami ugye némileg nehezen volna kivitelezhető, a gyakorlatban mindenképpen.

Az arcátlanul sunyi megoldásokat már megszokhattuk a jelen kormány eszköztárából, nagypofájú és agresszív de csak hatalmi pozícióban: szemtől-szemben aljas és gyáva. Ennek köszönhetően az éjszakai s hajnali órákban emelték be s rögzítették a szobrokat, ezzel az emlékmű elkészült. Szó sincs önkormányzati választásokig tartó taktikázásról, meghátrálásról, elgondolkozásról két gyónás és putyini felláció közt, hogy ezt talán mégsem kéne vagy legalábbis nem így kéne véglegesíteni, ahogy tervezve volt, jobb volna talán valami kis rusztikus félmegoldás, hogy mindenki örüljön bla-bla: á, dehogy.

A téren ma dél körül vagy háromszor annyi volt a rendőr, mint a lamentálva szörnyülködő tiltakozók, akik látható bizonytalansággal méregették, méregetik a förmedvényt és egymást, hogy na, most akkor mi van.

Nincs semmi. Az van.