A minap egy önkormányzati hivatalban hallottam, ahogy az adatfelvevő hölgy az előttem  álló nőt megkérdezte, hogy mi a jelenlegi foglalkozása. A nő kicsit tétovázott, mintha a bizonytalansága szégyenérzetre utalt volna, legalábbis a testbeszéde erről árulkodott. Arra gondolok, szólt a hivatalnok, hogy van-e munkája, vagy csak...? Van munkám! - mondta  a nő, kicsit indignálódott hangon. Anya vagyok.

Olyan kategória nincs, talán háztartásbeli?- kérdezte az adatfelvevő segítőkészen.

Közben hátrébb léptem, úgy éreztem zavarja a nőt, hogy hallom a párbeszédet, de agyamban peregtek a gondolatok. A fáradt és láthatóan kialvatlan fiatal nő helyett gondolatban én folytattam a párbeszédet.

De én nem háztartásbeli vagyok, hanem kutató, aki az emberi kapcsolatok és a gyermekek fejlődését vizsgálja. –mondtam, és lelki szemeim előtt láttam, amint a hivatalnok golyóstolla megáll a levegőben, és felnéz, mint, aki rosszul hallott. Megismételtem a titulust lassan, és gondosan kihangsúlyozva a leglényegesebb szavakat. Határozottságom eredményesnek bizonyult, mert el kezdte írni, amit mondtam az előtte levő hivatalos iratra.

Megkérdezhetném, hogy egészen pontosan mit csinál ezen a területen? - kérdezte tőlem.

Higgadtan, teljes természetességgel folytattam. Határozatlan idejű a munkaviszonyom, felmondási idő sincs. Folyamatos kutatási programban veszek részt egy laboratóriumban és terepen is. Mire megszereztem a három kreditet a felettesem kiszállt, így önálló a munkavégzésem.  A munkámhoz tartozó tevékenység más munkákhoz képest az egyik legtöbb figyelmet igénylő tevékenység és gyakran dolgozom 14-18 órát egy nap. Munkámban jóval több a kihívás, mint más, "átlagos" foglalkozásoknál. Jutalmam az elégedettség, a pénz itt nem számít. Ahogy képzeletbeli monológom mondtam, még a hivatalnok elkerekedő szemét is láttam magam előtt. Mikor beszámoltam neki a terepmunkában résztvevő 9, 7 éves és 6 hónapos labor-asszisztenseimről, akik egyben a kísérleti modellek a gyermekfejlesztési programunkban, akkor már vitathatatlanul megállapíthattam a hivatalnok elismerést tükröző hangjából, hogy hatalmas ütést mértem a bürokráciára.

Hivatalos feljegyzés készül egy Anyáról, egy kivételes hivatásról. Micsoda pompás pálya! Hát még, ha van egy titulus is az ajtón. Netán ez teszi a nagymamákat "haladó" kutatási munkatárssá a gyermekfejlesztési és emberi kapcsolatok területén, a dédnagymamákat pedig a haladó kutatási munkatársak ellenőreivé? Sőt a nagynéniket akár kutatási munkatárs asszisztenssé is előléptethetnének!

Ez szenzációs hír! Így hazajöttem, és gyorsan leírtam Önöknek is, hogy tudassák a többi anyával, nagymamával, nagynénivel és mindenkivel, hogy teljes szívükkel élhessék át, amiről Ruttkai Éva  és Koós János énekel  és Domján Edit szaval Önöknek, mert az mind igaz.