Drága Népesedési Kerekasztal! Édes jó Botos házaspár!

Úgy látom, van némi zavar a homlokotokon, drágáim, nem igazán értitek, hová lett a népszaporulat. Igaz? Hát megmondom én nektek, miért nem szülünk! Igazán csak kérdezni kell, csillagocskák, mert mi, az istenadta nép, szoktunk arról gondolkodni, hogy mit miért csinálunk, ellentétben veletek, akiknek ez volna a munkátok, hogy gondolkodjatok felőlünk. Hát ide figyeljetek, pinakukucskászok, népszaporítók, társadalomnemtudósok, itt a bölcsek köve:

AZÉRT NEM SZÜLÜNK, MERT NINCS MIBŐL, ÉS NINCS MIRE.

Bizonyára léteznek emberek, akik egyszerűen csak nem akarnak gyereket, és én, magyar anya, egyáltalán nem tudok rájuk ezért haragudni. Nekem tök oké, ha egynémely honfitársamnak esze ágában nincs szaporodni, mert nem vágyik rá. Viszont az cseppet sem elfogadható számomra, hogy ennél jóval számosabb honfitársam, hozzám hasonlóan, azért nem vállal (több) gyereket, mert nem engedheti, nem engedhetjük meg magunknak.

Mert a ti fakó uraitok, félve-remegve imádott kormányotok - ahogyan a korábbi kormányok is - felszámolták mindazokat a minimumfeltételeket, amelyek között az ember ép elmével szaporodni merne. Mert az n+2 gyerekünk nélkül is az éhenhalás fenyeget minket, és felelős, tisztességes emberként nem hozhatunk kisgyerekeket abba a helyzetbe, hogy ezt a nyomorgást végig kelljen csinálniuk velünk.

Alig burkolt eugenikát folytat a kormány: a gyerekvállalás mára a tehetősek kiváltsága lett. És rendes bürgerhez méltóan nem csak jog, hanem kötelesség. Itt a legújabb agyrém, jóféle kádéenpés kezdeményezés: ha nem vállalsz legalább két gyereket, akkor fújhatod a nyugdíjadat. Akik pedig azért nem csinálnak gyereket, mert nincs miből felnevelniük őket, azokba ezzel még egy jó nagyot rúgnak. Persze azóta a Nemzetgazdasági Miniszter cáfolt egy kört, de fene tudja, bármi megtörténhet, ahogy a kedves miniszterelnök úr is elmondta.

A családtámogatási rendszer már jó ideje katasztrofális volt. Hörögtünk, amikor Bajnai Gordon országlása alatt a GyED időtartamát háromról két évre csökkentették - persze a nemzetkormánynak esze ágában nem volt a három évet visszaállítani, sőt. A családi pótlék összegét utoljára 2008-ban emelték, és már akkor is döbbenetesen kevés pénz volt az a 12 200 Forint, amit egy gyerekre szánt a magyar állam; a Fidesz viszont már 2011-ben belengette, hogy kettőnél kevesebb gyerek után ezt a keveset is megvonnák.

A családi adókedvezmény azoknak jelent segítséget, akik sokat keresnek, bejelentett munkahelyen: munkanélküli szülők igénybe sem tudják venni, a kiskeresetűeknek meg annyit ér, mint halottnak a csók, hiszen a kis fizuból elenyésző összeg jár vissza. Ezen felül ez a rendszer még nőellenes is: a kisgyerekkel GyED-en vagy GyES-en lévő nők anyagi kiszolgáltatottságát tovább növeli, hogy ezt a juttatást csakis az őket ideális esetben eltartó partnerükön keresztül kapják meg (magyarul: apa hoz haza több fizut), ami az anyák anyagi autonómiáját nagyon rosszul érinti. Egy nőverő országban, ahol minden ötödik nőt bántalmazott már a partnere, ez különösen fájdalmas gyomros azoknak az asszonyoknak, akik éppen az anyagi gondok miatt nem merik elhagyni az őket és a gyerekeiket terrorizáló férjeiket.

És őszintén: joggal félnek. A magyar munkáltatók gyűlölik a kisgyerekes anyákat. (Egy kicsit még a szülő korú nőknél is jobban). Engem is rúgtak már ki páros lábbal azzal az indoklással, hogy túl sokat beteg a gyerekem. Persze nem alkalmaztak, hanem számláztam - mint annyian ma Magyarországon - és vállalkozóként én jelentettem be saját magamat, ezért hát a kirúgáskor nem mehettem munkaügyi hatósághoz panaszt tenni.

Fehérvárt ezt így mondják: "Mehetsz a szarhoz sírni!"

És mennék is, ha volna kinek elpanaszoljam, hogy a bölcsődei helyekért verseny folyik, és egymást túllicitálva vesztegetik meg a szülők az önkormányzati döntéshozókat meg a bölcsődei vezetőket, hogy hozzájussanak egy-egy állami férőhelyhez. Az óvodai felvételinél szintén erőteljes könyöklés megy, és az óvodakötelezettség abszurdumát úgy sikerült megoldania a kormánynak, hogy megemelték a csoportlétszámokat, ami túlterheli a pedagógusokat, és még nehezebb helyzetbe hozza a gyerekeket, akiknek három és hatéves koruk között egy harmincfős gyerekbanda éppen nem egy ideális óvó-fejlesztő-támogató közeg.

Elsírnám, hogy milyen érzés az önéletrajzomban összefoltozni azt a másfél évnyi lukat, amit a szülési szabadságom és a GyES jelentettek. Zokognék arról, milyen érzés az állásjelentkezésekben eltüntetni annak a nyomait, hogy az ember lányának gyereke van, hiszen ha ez kiderül, akkor be sem hívják interjúra. Mi szégyelljük magunkat, amiért mertünk szülni, és szülési szabadságra menni, mintha ugyan nem a létező legkeményebb desszantos szolgálat volna a csecsemőgondozás. Mintha nem a legalapvetőbb jogunk volna, hogy szaporodjunk. Mintha nem ezt sulykolnák belénk, hogy ez a kötelességünk.

Papp Réka Kinga