„Ha idén még nem voltál jó, feltétlen gyere el!” – szólt a felhívás egy vasárnapi akcióra. A Kodály köröndi palota tetőtéri lakója, Lovasi Eszter barátai „lélekmentő garázsvásárt” tartottak a tervezőgrafikus megsegítésére. „Két öreg pohár, három tányér és egy tűzálló fikusz. Hírmondónak maradt a megolvadt háztartási eszközök és a kormos falak közt megbújó néhány relikvia a Kodály köröndi ház tetőtéri lakásából, amikor egy hónappal ezelőtt a világörökség részét képező épület teljes tetőszerkezete és harmadik emelete leégett. Vasárnap délután, az Andrássy úti bank kertjében a tetőtéri lakó megsegítéséért barátai jótékonysági garázsvásárt és aukciót szerveznek, tangóval, dizájn sütikkel és mindenféle kultusztárggyal” – olvashattuk az akció Facebook-oldalán.

Iparművészek, zenészek, írók, konyhanagymesterek, színházak, kisboltok is sorra bejelentkeztek az oldalon, hogy adnák, amijük van. Molinóból készült biciklistáskát, bőrtárcát, festményt, múzeumi plakátot, városnéző sétajegyet, színházi függönybojtot, könyvcsomagot, dedikált köteteket, kerámiákat, frissen készült finomságot. Még Pintér Béla színpadon – 275 előadáson át –viselt fehér ingét is felkínálta a társulat, szinte elérhetetlen belépőik társaságában.

Tették mindez a barátok, szimpatizánsok – de nem így az önkormányzat képviselője, Óvári Gyula, aki feltehetően nem a kerület lakosaiért vállalta a pozícióját. Minderről a fent nevezett Lovasi Eszter számolt be indulattól fűtött levélben a közösségi oldalán:

„Kedves Óvári úr!

A találkozásunk kapcsán lenne pár gondolatom. Odamentem a házhoz, ahol leégett az otthonom és odalett az ingóságaim 99,9 százaléka. Valóban nem tájékozódtam megfelelően, az adott napon beengedhető lakok zömmel a második emeleten laktak. Erről önök döntöttek és ezt nyilván el kellett fogadnom.

Mégis, valahogy oda nem illőnek gondolom, hogy kérdésemre, hogy miért nem enged fel, ön meglehetősen feldúlva, hisztérikusan nekem támadt, hogy önökről miket is "terjesztek", miket mondtam a sajtónak, különben pedig menjek el onnan, és hagyjam önöket béken. Szavait legalább húsz ember hallhatta, és maximálisan igyekszem szöveghűen visszaadni: Hagyjam önöket békén...

Tudtommal nem költöztem az önkormányzat elé egy benzines kannával hadonászva és óbégatva, hogy adjanak nekem egy kacsalábon forgó palotát, mert különben felgyújtom magam. Ehelyett hat nappal a tűz után jártam önöknél, ahol azt a tájékoztatást kaptam, hogy mivel megsemmisült a bérleményem, nincs érvényes bérleti jogviszonyom. Ezzel én meglehetősen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnék, de ezt majd körbejárjak az ügyvédeink.

Önt sértette a sajtóban megjelent álláspontom, értem én, engem is sértett az ön olvasata, ami szinten megjelent. Jogom van elmondani, hogyan látom az önök hozzáállását, ami tele volt csúsztatással és súlyos pontatlansággal, ahogy önnek is joga van erre reflektálni. Normális világban ez tök rendben van.

Ami nagyon nincs rendben, az az, hogy ön személyes sértettsége okán ezt a pillanatot választotta, hogy üssön egyet rajtam. Nem engedett fel, hogy a megmaradt két cserép virágomat, amik a folyosón meglepő módon átvészeltek a tüzet, legalább meglocsolhassam. Tudom, hogy a veszteség szempontjából ez apróság, de az ember már csak ilyen, és még ilyenebb. Ennek megértéséhez nem kell különösebb empátia.

Ha ön a megnyilvánulása után jobban alszik, lelke rajta, ez az ön problémája. Mégis, furcsának tartom, hogy alpolgármesteri minőségében nem tudja szétválasztani a dolgokat. Jogi, vitás ügyeket a tárgyalóasztal mellet szokás lebonyolítani. Emberség is van a világon. Hova lett az öné? A molyok rágták szét..?”

Mindehhez nincs mi más hozzáfűzni, mint hogy október 12.-én a (le)választás napja jön.