Forduljunk meg, tekintsünk vissza, és szégyelljük el magunkat. Ugye Ön is emlékszik a napra, amikor a Facebook-fala az internetadóval lett tele? Poszt követett posztot, az élelmesebbek már rögtön valami savasan szarkasztikus poénnal nyitottak, sebességbe kapcsolt a mémgyár, a gigabájtonként 150 forinttal megadóztatott világháló démona belengte a billentyűzeteket. Orbán Viktor meg heherészve hátradőlt.

Hiszen mégiscsak az történt, hogy egy kellőképpen köcsög ötlet bedobásával sikerült háttérbe szorítani azokat a sajtóhíreket, amik Magyarország pofátlanul korrupt köcsögeiről szóltak. Azokról mármint, akiknek állítólag közük volt ahhoz, hogy amerikai cégekre alkalmazzák a klasszikus-magyaros, suttyóparaszt, védelmi pénzes, rádküldjük az adóhatóságot-típusú zsarolást, és akiknek ezért végül megtiltotta az amerikai kormány a belépést az Egyesült Államok területére.

Erre mit tesz az egyik hírbe hozott NAV-os, Vida Ildikó az RTL Klub kamerája előtt az osztrák repülőtéren, ahol utolérték? Nem nyilatkozik. Úgy tűnik, az elnökasszonynak senki nem szólt, hogy talán illenék tájékoztatni a népet, aminek a pénzéből az ő fizetése is keletkezik. Ha meg nem tetszik a közszereplői életforma, lehet menni ruhabolti eladónak!

És akkor most nyomatékosítsuk még egyszer, mert nem lehet elégszer, miért is kellett egy terelősztori: ilyen szintű nemzetközi égést a rendszerváltás óta nem szenvedett el a magyar diplomáciai ugar, azért. Az efféle simliskedésnek már a töredéke is egy középület megostromlásához vezetett 2006-ban.

A legszomorúbb az egészben viszont nem is a kormány reakciója, hanem a tény, hogy ezt megtehették. Hogy most valahogy senkinek nem viszketett a talpa, hogy az utcákra vonuljon. Ha Orbán azt nem is érzi, hogy nagyban mekkora károkat okoz az országnak, azzal nagyon is tisztában van, hogy kicsiben, a kisembert hogyan tudja mellékpályára állítani. És, ahogy az elmúlt napok történései mutatják, ma már nem kell ehhez sok.

A magyar-amerikai bomba október 17-én robbant, a figyelemelterelésként szolgáló internetadó (terelés bizony, hiszen hamar kiderült, mennyire átgondolatlan az egész ötlet, először még a havi internet-előfizetési díjakat is többszörösen meghaladó összeggel lehetett számolni, aztán már felső plafonnal jöttek, és így tovább, se hatástanulmány, se semmi, az elhamarkodott gumicsontjelleg messziről kiabál) témája pedig egy hétvége lezajlása után, október 21-én. Amin persze mindenki felhorkant. Ennél szebb leképezése nincs is annak, hogy az egyszerű agyú kisembert itthon hidegen hagyja a politikusok pusztító ámokfutása, amíg az nem hat ki az ő pénztárcájára. Ezt használta most ki a Fidesz szégyentelenül.

Ja, és az megvan, hogy milyen egyéb adóemelésekről kussol a drága jó kormány? Például az élelmiszer-felügyeleti díj többszörösére emeléséről? A szerkesztőség egyik munkatársának ismerőse például táplálékkiegészítőket árul, ő is fizette ezt a díjat, évi 20 ezer forintos tételben, a kormány tervei alapján ez viszont most felkúszhat 1 millió 200 ezerre. Eddig ugyanis a nettó árbevétel 0,1 százalékát kellett ilyen címen befizetni, most ez felmehet 6 százalékig. És a fenti példaszámok még csak nem is egy élelmiszereket árusító kisboltra vonatkoznak.

A kérdés már csak az: hol is vannak azok a tömegek, amik Gyurcsány Ferencet egyébként teljes joggal elküldték a világ végére, amikor az átverte őket? A Fidesz tízszer olyan keményen űzi az átverőipart, mint ahogy azt a levitézlett MSZP valaha is tette, ráadásul szokatlanul nyíltan, az orrunk előtt. De a legcikibbek mi vagyunk, akik ezt hagyjuk. Lassan mindenki leszerelheti a tükröt otthon, hiszen csodásan leszoktunk a szembenézésről. Egyre jobb politikusok vagyunk.

(nyugat.hu. – tajgetosz)