2014. szeptember 4-ére tűzte ki a végrehajtó egy hétgyermekes család kilakoltatását a kőbányai Noszlopy utcában anélkül, hogy elhelyezést biztosított volna számukra. A Város Mindenkié (AVM) aktivistái és szimpatizánsai, összesen 25 fő, élőlánccal vette körül a lakást, hogy megakadályozza a kilakoltatást. A csoport arra kérte a Kőbányai Önkormányzatot, hogy függessze fel a kilakoltatást, és nyújtson érdemi segítséget a családnak lakhatásuk biztosítása érdekében.

A kilakoltatás reggel 10-re volt kiírva, az aktivisták reggel 8-tól védték a lakást. A délelőtt folyamán két alkalommal jelent meg rendőrségi gépkocsi a helyszínen, amely rövid idő után mindkétszer elhajtott. A végrehajtó délig nem jelent meg, ezért az AVM jogásza telefonon kereste őt fel. A végrehajtó helyettese arról tájékoztatta, hogy addig nem kerül sor a kilakoltatásra, ameddig a bíróság határozatot nem hoz az érintettek által korábban beadott kifogás ügyében. Ha a bíróság az érintetteknek ad igazat, a kilakoltatás határidejét 90 nappal meg kell hosszabbítani. A Kőbányai Önkormányzat nem foglalt állást a kilakoltatás ügyében, noha a helyi roma kisebbségi önkormányzat képviselőjének Weeber Tibor alpolgármester személyes megbeszélést ígért jövő hétre. A végrehajtó szóbeli ígérete ellenére az AVM aktivistái addig őrséget állnak, ameddig meg nem érkezik az írásbeli értesítés a bírósági eljárás megindulásáról és a kilakoltatás elhalasztásáról.

Mindeközben a család lakáshelyzete semmivel sem biztosabb, mint a tiltakozás előtt. Több családok átmeneti otthonában várólistán vannak, azonban arról nincs pontos információ, hogy mikor kerülhetnek be egy ilyen intézményekbe. Az AVM kérése, hogy legalább addig ne lakoltassák ki a családot, ameddig egy átmeneti elhelyezést nyújtó intézménybe be nem kerülnek. Ezen kívül, az AVM akciójáról szóló híradásokra reagálva több magánember is felkereste a csoportot és pénzbeli adományt ajánlott fel a család helyzetének rendezésére. Ezeket a felajánlásokat a család örömmel elfogadta, hiszen nagy szükség van rájuk a válság megoldásához. Ezzel együtt, az AVM szerint a tömeges lakhatási válságot nem lehet egyéni jóindulattal megoldani, hanem csak erőteljes állami beavatkozással és érdemi társadalompolitikai intézkedésekkel.

Magyarországon az önkormányzati lakásállomány a rendszerváltás óta folyamatosan csökken, jelenleg a teljes hazai lakásállomány legfeljebb 3%-a, és ennek is csak egy részét hasznosítják szociális bérlakásként. Mindeközben a lakásfenntartási támogatás havonta csupán néhány ezer forint, ami nyilvánvalóan elégtelen az alacsony jövedelmű háztartások lakásgondjainak érdemi enyhítésére, az adósságkezelő szolgáltatást pedig az eladósodott családok szűk kisebbsége tudja csak igénybe venni. Pedig a nehéz anyagi helyzetben lévő és lakhatási gondokkal küzdő embereknek kizárólag egy kiterjedt szociális bérlakás-rendszer és egy jelentősen magasabb összegű lakásfenntartási támogatás adna lehetőséget a megkapaszkodásra. A kilakoltatással a kőbányai önkormányzat rövidtávon valóban megszabadul a problémától és a helyzet kezelésének felelősségétől, valójában azonban csak tovább görgeti és súlyosbítja a milliókat érintő lakhatási válságot.

A Város Mindenkié szerint a megfelelő elhelyezés nélküli kilakoltatás egy olyan embertelen és jogsértő gyakorlat, amely hatalmas károkat okoz az egész társadalomnak. Ha egy család az utcára kerül, a szülők nagy eséllyel hajléktalanszállón, a gyermekek pedig állami gondoskodásban végzik. Azon kívül, hogy ez a gyakorlat embertelen, gazdaságilag is értelmetlen, hiszen sokkal többe kerül az államnak, mintha a családoknak megfelelő lakhatást biztosítanának. Mindezek miatt az AVM és az érintettek azt kérik a kőbányai önkormányzattól, hogy függessze fel a kilakoltatást addig, ameddig az érintett család lakhatási helyzete megnyugtatóan rendeződik, és ehhez biztosítson megfelelő erőforrásokat és támogatást.