Petri Lukács Ádám szerint a sajtó helyzetét az előzetes várakozásokhoz képest meglepően stabilnak látja, gyökeres változást nem érzékel, a sajtó alapvetően szabad, amelyre bizonyíték, hogy napi tizenöt cikk jelenik meg arról, hogy diktatúra van, ami nem jellemző diktatúrákban. Vicsek Ferenc ezzel szemben amellett érvelt, hogy a Médiatörvénnyel kapcsolatban nem az a kérdés, hogy mit tartanak be belőle, hanem hogy potenciálisan mire jogosít fel.

Bármikor dönthetnek úgy, hogy élnek a törvény adta lehetőséggel, ekkor elvihetik a szerkesztőségből a számítógépeket, megbüntethetik a főszerkesztőt, sőt, "kivéreztethetik" a médiumokat. A hatalom szerinte csak addig nem használja lehetőségeit, míg úgy látja, hogy nincs rá szüksége, úgyhogy nem nyugodhatunk meg az eddigi gyakorlat miatt. Az pedig, hogy 2014-ben valóban szabad lesz-e a választás, nem független a sajtó szabadságától, hiszen az emberek nem ismerhetik meg, hogy ténylegesen milyen országban élnek. 

Kozák Márton sem értett egyet a felvezetőben elhangzott értékeléssel: szerinte a kilencedik parancsolat érvénytelenítése zajlik, az új szerkezet a hatalom valósághoz való sajátos viszonyát intézményesíti. Nem szabad a közmédiumok hatását bagatellizálni, melyek szerinte valójában nem is közmédiumok, hanem állami médiumok. Akkor lenne a köz szolgálója, ha megtárgyalnának rajta keresztül fontos dolgokat. De erre nem látunk példát, hiszen a magán-nyugdíjpénztárakkal kapcsolatban is csak azért hívtak be egy a pénztárak véleményét képviselő hölgyet, hogy megkérdezzék tőle, hogy vajon a tagok pénzéből kampányol-e. Ugyanígy a Költségvetési Tanács tagjai sem kaptak lehetőséget a „közmédiumban” érvelni saját megszűntetésük ellen. 

Balogh Ákos Gergely kevésbé látta súlyosnak a helyzetet. Szerinte a közmédiában zajló események messze nem olyan nagy jelentőségűek, mint amilyennek fel vannak tüntetve. A nagy kereskedelmi tévék, és különösen az online médiaszolgáltatók nagy és egyre jelentősebb erővel vannak jelen az információ szolgáltatásában. A kritika mindig talál magának helyet, ilyen szempontból nem változott a sajtó állapota. A rossz gazdasági környezetnek szerinte most sokkal komolyabb negatív hatása van a médiumok működésére a hirdetések visszaesése miatt. Balogh szerint a Médiahatóság nem működik nagyon másképp, mint elődje, fő profilja leginkább a kiskorúak védelme és nem a politikai jelentőségű ügyek. 

A második körben az állami megrendelésű reklámok szerepéről, súlyáról vitatkoztak a résztvevők. Vicsek és Kozák szerint a korábban megszokotthoz képest az állami megrendelések sokkal nagyobb részben jutnak a jobboldali sajtóba, míg korábban azért a nem kormánypárti médiumok is kaptak megrendelést. Balogh szerint ez nem meglepő, korábban sem volt másképp. A cégek viselkedéséhez hasonlóan az ilyen megrendeléseknél is jellemző, hogy a személyes hálózatok legalább olyan fontosak, minthogy hány emberhez jut el az információ. Abban mindhárom résztvevő egyet értett, hogy a torzító hatása ellenére jó, hogy az állam hirdetőként megjelenik a piacon, hiszen egyrészt fontos bevételi forrást jelenthet, másrészt az államnak sokszor kötelezettsége is (pl. európai pályázati források. 

Az általános értékelés keretében Kozák Márton arra hívta fel a figyelmet, hogy az értelmiség számára joggal hiányzó témákat – mint az emberi jogi kérdések, külpolitika, európai uniós kérdések – a közmédia feladata lenne feldolgozni, és itt komoly felelősségük és elmaradásuk van. Vicsek Ferenc szerint ez alapvetően pénz kérdése, Balogh Ákos Gergely szerint azonban legalább ilyen fontos az egyéni elkötelezettség, az ambíció, hogy önálló, jó minőségű magyar tartalmakat állítsanak elő.  Kozák még egy komoly ellentmondásra hívta fel a figyelmet: a hatalom birtokosának egyszerűen nem érdeke a politikai versenyt megjelentetni, és mint Orbán kötcsei beszédéből tudjuk, nem is szándéka. A jövőbeni kilátásokkal kapcsolatban Balogh szerint az átalakulást nem a Médiatörvény generálhatja: a nyomtatott sajtó válsága tovább mélyülhet, de az online-piac is veszteséges. Így szereplők jöhetnek-mehetnek, de a sajtószabadság előreláthatólag nem fog csorbát szenvedni. Kozák nem akart jóslatokba bocsátkozni, szerinte a kérdés szakítópróbája akkor lesz, ha a hatalom birtokosai veszélyeztetve érzik magukat. Vicsek pedig A Freedom House utolsó jelentésére hivatkozva egyetértett annak fő állításával, miszerint „pengeélen táncol a média szabadsága.”

*

A második szekcióban Ceglédi Zoltán beszélgetett György Bence (TV2), Kotroczó Róbert (RTL Klub) és Németh Szilárd (ATV) hírigazgatókkal. A résztvevők körüljárták a kereskedelmi televíziók helyzetét az új Médiatörvény tükrében, illetve a hírek szerkesztésekor motiváló tényezőket és annak értékelését. 

György Bence elmondta: egyeztettek velük a Médiatörvény előkészítése folyamán, de azt nem tudja, hogy ennek tanulságait végül mennyire használták föl. Alapvetően a TV2-nek nem volt eddig hátránya az új törvényből, a nézettségük rendben van, a Médiahatósággal pedig nem volt komoly konfliktusuk. György Bence szerint független a Fidesz kormányra kerülésétől az, hogy alig van politikai hír a koraesti Tényekben. Bevételükben nem jelentős az állami hirdetések aránya, ezért nincs miért gesztust tenniük a kormánynak. A hírigazgató kifejtette, hogy a bulvárhírek terjedése alapvetően reakció a nézők igényeire. Ők egy piaci alapon működő cégként természetesen a nézettségre a legérzékenyebbek, ezért elsődleges céljuk az emberek igényeinek kielégítése. Aki a komoly közéleti hírekre kíváncsi, az nem a Tényekből tájékozódik, bár azt hozzátette, hogy az esti műsor sokkal több időt szán politikára is, hiszen más a nézői összetétele is. A hírek szerkesztésekor az adott lehetőségekből kiindulva az eseményvezérelt történeteket keresik, ahol találnak hozzá megszólalót és jól leforgathatónak tartják a sztorit. A jövőre nézve György Bence szerint nem lesz nagy változás, már nem terveznek további bulvárosodást, de azt elképzelhetőnek tartja, hogy ha nő az érdeklődés közéleti dolgok iránt – például egy kiélezett választás vagy válság esetén – több politikai/közéleti tartalmat állítanak majd elő. 

Kotroczó Róbert szerint nem volt olyan rossz a régi médiatörvény, hiszen sok pozitív kötelességet írt elő, mint például a közszolgálati tartalom arányát, melyhez idősávot is rendelt, így nem csalta el a konkurencia egy szórakoztató műsorral a nézőket. De ha a cégek érdekeit nézzük, jobb a mostani, hiszen nagyobb szabadságot ad, például a termékmegjelenítés lehetőségével. Változást ők csak annyiban érzékelnek, hogy jobban oda kell figyelni a bűnügyi hírek arányára. Szerinte az elemzők hajlamosak képmutatóan bírálni a kereskedelmi csatornákat, pedig a nézőket nem lehet lecserélni, olyanok, amilyenek. A konkurencia elkezdte a hírműsorokban növelni a bűnügyi hírek arányát, így egy-másfél évvel később az RTL Klub is rákényszerült a váltásra. Bár azt György Bencéhez hasonlóan az RTL Klub hírigazgatója is hangsúlyozta, hogy csak a koraesti adást értékelni egyoldalú, hiszen a későbbi műsoraikban komoly műsorok is készülnek, mely még mindig jóval több embernek szolgáltat komoly műsorokat, mint a közszolgálat. Az ambícióival kapcsolatban feltett kérdésre Kotroczó azt említette, hogy célja egy olyan tartalom előállítása, melyből kiderül a későbbi korok számára, hogy hogyan éltek az emberek és milyen problémákkal kellett szembesülniük. 

Németh Szilárd sem számolt be negatív tapasztalatokról a Médiatörvény alkalmazásával kapcsolatban. Ahogy említette, „egy szélsőjobboldali párt” egy darabig napi szinten feljelentette őket a Médiahatóságnál a kiegyensúlyozatlan tájékoztatásra hivatkozva, de sosem lettek elmarasztalva, így ezek a próbálkozások egy idő után megszűntek. Különben is, az egész médiarendszer egészére vonatkozik a kiegyensúlyozottság követelménye – jegyezte meg a hírigazgató. Németh szerint az ORTT sok szempontból szigorúbb volt, mint a mostani Médiahatóság. Arról is beszélt, hogy nekik nem céljuk a két nagy kereskedelmi csatornával versenyezni, az ő fő versenytársuk az M1. Ebben a versenyben pedig Németh szerint jól állnak, hiszen érzékelhető, hogy ahogy esik az M1 nézettsége, azzal párhuzamosan nő az övék. Bár voltak próbálkozások populárisabb irányba tolódással, de ez számukra mindig bukást jelentett. Az ATV nézői nyitottak a politikai hírekre, nekik ezt kell szolgáltatni. Így nem csak anyagi okból nem csinálnak az RTL Klubhoz és a TV2-höz hasonlóan hosszabb hírműsort. A hírigazgató célként az 5-6%-os nézettség 10%-ra bővítését jelölte meg, valamint azt, hogy olyan embereket is sikerüljön az ATV elé leültetni, akik nem feltétlenül értenek egyet politikai irányultságával. 

A vélemények a Republikon Intézet által szervezett konferencián hangzottak el.