2013. május 30-án Váli Szilviát, a Myrai Szent Miklós Egyház által működtetett hajléktalanellátó intézmény szakma vezetőjét, Szili Adriánt, a kerületi városüzemeltetési osztály volt vezetőjét, valamint Rozgonyi Zoltánt, a kerületi alpolgármestert hallgatta meg a bíróság a zuglói kunyhólakók kilakoltatásával kapcsolatos polgári perben. A peres eljárást A Város Mindenkié (AVM) csoport és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) támogatásával azok a hajléktalan emberek kezdeményezték, akiket a két szervezet, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosa szerint is jogtalanul lakoltatott ki a zuglói önkormányzat 2011 októberében.

Az évek óta a XIV. kerület Francia út és Egressy út kereszteződésénél lévő, a MÁV Zrt. tulajdonában álló területen lakó emberek saját építésű kunyhóit a kerületi önkormányzat embertelen módon, minden eljárási szabályt megsértve, megfelelő előzetes értesítés nélkül számolta fel.

2011. október 19-én reggel számos rendőr, közterület-felügyelő és kerületőr kíséretében közhasznú munkások jelentek meg a garázsok mögött meghúzódó kunyhóknál, amiket el is kezdtek bontani. A helyszínen tartózkodott az AVM több aktivistája és szimpatizánsa is, akik bevették magukat az egyik kunyhóba és megakadályozták, hogy a munkások elbontsák az épületet. A rendőrök leszakították a kunyhó ajtaját és az aktivistákat távozásra szólították fel, akik ellenálltak. Miután a rendőrség több felszólítása után sem távoztak, a hatóság képviselői kényszerítő intézkedések alkalmazását helyezték kilátásba, noha erre végül nem került sor. Megjelent a helyszínen Papcsák Ferenc polgármester, Rozgonyi Attila alpolgármester, a kerületi jegyző és az önkormányzat több osztályvezetője is.

A kerületi vezetők közel egy órát tartózkodtak a helyszínen. Eközben semmilyen okiratot nem voltak hajlandóak felmutatni a kunyhók bontásáról és esetenként minősíthetetlen hangon szóltak az aktivistákhoz (például többször elmebetegnek nevezték őket). Az aktivisták felelős lakáspolitikát követeltek és azt, hogy ne a már most is gyakran 100 százalék feletti kihasználtsággal működő éjjeli menedékhelyeket, hanem valós és emberhez méltó elhelyezést kínáljanak fel azoknak, akik az évek során saját erejükből teremtették meg lakhatásukat. A jegyző birtokvédelmet kért az egyetlen megmaradt kunyhóra, aminek lakója később magához vette személyes tárgyait és kiköltözött onnan (félve a további megtorlásoktól).

Az akció közben az AVM kiharcolt egy személyes egyeztetést Papcsák Ferenc polgármesterrel. Az egyeztetés témája a lakhatáshoz való jog törvénybe foglalása, az „Utcáról lakásba” (Housing First) program, valamint az eddig kilakoltatott emberek megfelelő elhelyezése lesz. A csoport arra kéri a polgármester, aki egyben országgyűlési képviselő is, hogy nyújtson be egy indítványt a lakhatáshoz való jog törvénybe foglalása érdekében.

Emlékeztetőül: Papcsák Ferenc zuglói polgármester is az egyik előterjesztője annak a törvényjavaslatnak, amely szerint elzárással vagy 150 ezer forinttal lehet büntetni a közterület „életvitelszerű lakhatás céljára” való használatát. Az önkormányzattól származó információk szerint egész Zuglóban felszámolják a „hajléktalan-telepeket”, így még számos ilyen hatósági akció várható.

A zuglói kunyhók lakóit az önkormányzat korábban csak szóban értesítette arról, hogy el kell hagyniuk az évek óta otthonukat jelentő kunyhókat. Az intézkedésről semmilyen írásos határozatot nem kaptak. A Város Mindenkié álláspontja szerint a kunyhóbontások teljesen jogszerűtlen módon folytak, hiszen az érintetteknek nem volt lehetőségük jogorvoslatra. Terveink szerint jogi útra tereljük az ügyet a további jogsértések megakadályozása, és a sértettek kártérítése érdekében.

Voltak, akik hat- nyolc éve fennálló otthonaikat veszítették el valamennyi ingóságukkal együtt egyik pillanatról a másikra. A földönfutóvá tett emberek beperelték az önkormányzatot és azt kérik a bíróságtól, hogy az állapítsa meg az emberi méltóságukhoz való jog és az egyenlő bánásmód törvényi kötelezettségének megsértését. A per történelmi jelentőségű, hiszen ha a bíróság igazat ad a felpereseknek, azzal precedenst teremt minden önkormányzat számára ahhoz, hogy a saját építésű kunyhóban élő emberekkel is teljes jogú állampolgárként kell, hogy bánjanak.

A per első tárgyalása 2012. október 11.-én, a második tárgyalás 2013. február 19.-én volt. Az első tárgyalási napon a felperesek elmondták, hogy hosszú évek óta éltek a területen és több helyi lakossal is baráti viszonyt ápoltak. Több éve ott álló otthonuk elvesztése traumaként érte őket, és a bontás során egyik pillanatról a másikra szinte minden ingóságukat elveszítették. A felperesek közül többen egy átmenetileg megnyitott éjjeli menedékhelyen vészelték át a telet, ami azonban a jobb idő megérkezésével megszűnt, így most újra az utcán élnek. A földönfutóvá tett emberek azt kérik a bíróságtól, hogy állapítsa meg emberi méltóságuk és az egyenlő bánásmód törvényi kötelezettségének megsértését. Az önkormányzat képviselője a tárgyaláson a kereset elutasítását kérte, mert álláspontja szerint a bontás nem volt jogellenes. „A hatályos magyar jogszabály kötelező jogi eljárást nem ír elő, a lehetőség elmulasztása pedig nem jogellenes magatartás” – állt az érdemi ellenkérelemben. 

A második tárgyalási napon azt a négy felperest hallgatta meg a bíróság, akik az első alkalommal nem tudtak megjelenni. Lakatos Bertalan, az egyik felperes elmondta: „A bontásban elvesztettem a családom képeit, és ez a legfájóbb. Mindenünk, ami bent volt, elveszett.” Ezután a kerületi jegyzőt hallgatták meg az önkormányzat tanújaként. Szerinte a bontásra azért került sor, mert a területen útépítést terveztek. Azonban tény, hogy 2011 októbere, a kunyhók erőszakos elbontása óta semmilyen építkezés nem folyik a területen. Végül a felperesek három tanúja következett, akik mind személyesen ismerik a felpereseket és a bontás körülményeit. Mindannyian egybehangzóan állították, hogy az érintettek a bontásról előzetes írásos értesítést nem kaptak, vagyis a bontás pontos dátumát nem lehetett tudni előre, így a bulldózerek érkezése a kunyhólakókat teljesen váratlanul érte. Papp Dóra, aki a helyszínen fotózott, amikor a bontás történ ezt nyilatkozta: „Azt látni, hogy egy ember otthonát bontják le, ahova naponta hazajár, megdöbbentő volt. Egy emberrel beszéltem a lakók közül. Ő sírt. Senki sem tudta, hogy miért veszik el az otthonát.”

A harmadik tárgyaláson Váli Szilvia elmondása szerint „a Francia úton sok bejelentés volt az ott lakók ellen” azonban nem tudta különválasztani a felpereseket más ott lakóktól, így azt sem tudta megmondani, hogy ellenük érkezett-e bejelentés. Noha azt állította, hogy több felperes nem lakott valójában a Francia úton, nem tudta megmondani, hogy egy-egy kunyhóban pontosan ki lakott. A szakmai vezető elmondása szerint a szociális szakemberek tájékoztatták a kunyhók lakóit a bontásról, azonban az intézkedés időpontját azért nem mondták meg, mert ők sem tudták.

Szili Adrián szerint az ő feladatuk a közterület „mentesítése” volt a hulladéktól, törmeléktől, és „egyéb idegen anyagtól”. Mivel a MÁV – a terület tulajdonosa – többszöri felszólításukra sem intézkedett, ezért a takarítás lefolytatásához bérbe vették a területet. Szili Adrián szerint, aki visszatérően a terület „felszabadításának” nevezte az ott élő emberek kunyhóinak lerombolását, előzetesen értesítették a kunyhók lakóit: „megkértük őket, hogy úgy igyekezzenek igazítani az életüket, hogy ne legyenek útban”. Azonban azzal kapcsolatban Szili ellentmondásba került Váli Szilviával, hogy a bontás dátumát korábban kitűzték-e vagy sem.

Rozgonyi Zoltán alpolgármester szerint a kunyhók lerombolása abba az önkormányzati törekvésbe illeszkedik, hogy „emberibb körülményeket biztosítsanak a zuglói hajléktalan emberek számára”. Ezen kívül az alpolgármesternek nem volt tudomása arról, hogy az önkormányzat bármilyen hatósági eljárást lefolytatott volna, noha a felperesek (és az Alapvető Jogok Országgyűlési Biztosának jelentése) szerint ez lett volna szükséges ahhoz, hogy a bontás jogszerűen megtörténhessen.

A tárgyalás 2013. október 24-én folytatódik a felperesek, azaz a kunyhólakók tanúinak meghallgatásával.

Forrás: AVM