Ő igazi legenda. A 70. születésnapját a napokban ünneplő egykori tájfutó-világbajnok hétköznapi emberek ezreit segíti hozzá a sportoláshoz. Ők istenként tisztelik. Mi is. Nincs még egy ember az országban, aki ennyit tenne azért, hogy a hétköznapi emberek sportolhassanak, és ezt a legegészségesebb módon tegyék.

Az egykori tájfutó-világbajnok edzésterveket készít, a futóversenyeken óriási elszántsággal drukkol, futótechnikát javít, a tömegsport legnagyobb aktivis­tájaként küzd a nők, a nyugdíjasok és a túlsúlyos emberek sportolási lehetőségéért.

72-ben világbajnoki címet nyert, ő volt az első nem skandináv győztes. A teljes magyar futótársadalom istenként tiszteli, nem csoda, hogy a Facebookon egy csoport alakult, amely követeli, hogy Saci – sokaknak Mosa – kapja a Nemzet Sportolója címet Grosics Gyula halála után – idézi fel a Bors.

– Az első haláleset után a Nemzeti Sportnál és az Indexnél is tartottak egy közönségszavazást, mindkettőt fölényesen megnyertem – mondja Monspart. – Azt hittem, ez jelent valamit, egy ki­csit bele is éltem magam, aztán esélyem sem volt bekerülni a tizenkét legenda közé. Később is felvetődött a nevem, de akkor sem juthattam szóhoz, úgy látom, nálunk csak olimpiai sportág képviselője, illetve labdarúgó lehet a Nemzet Sportolója.

Aki nem ezekből a sportágakból jött, az csak „másodosztályú” ember. De én ezentúl is ott állok a Nyugati téri felüljárón, hogy buzdítsam a futóversenyek mezőnyét, és elmondom a hárommillió nyugdíjasnak, akik közül sokan meg is mozdulnak, hogy a sport mindenkié. Mi, igazi sportemberek a bölcsőtől a sírig sportolunk, és soha, de soha nem adjuk fel.