Ha nem dolgoznak, miből élnek, és túráznak sokszor országosan civilek az emberekért?

Ez a kérdés már sok érdekvédő civilben felmerült, csak úgy, egymás között. Nyíltan, vagy suttogva. ...

Hiszen a szervezők - légyen szó bármilyen utcai megmozdulás szervezéséről - képesek, és tudnak, hétköznapi munkanap délelőttjein utazni, megjelenni, tüntetni, stb. Azon túlmenően, hogy ez egy szabadnapba kerül, a közlekedés költségei vidékről-fővárosba viszonylatban nem olcsók, átlag tízezres nagyságrendű kiadást jelentenek a család büdzséjéből. Mivel a megmozdulások hétköznap történnek, ez azt jelenti: munkanapokon képesek és tudnak megjelenni elégedetlenkedni az utcákon.

Miből? Hogyan? Melyik munkahely tűri ezt el?

S ha már nekik sikerül, hétköznap délelőtt aláírásokat gyűjteni, tüntetni, ragasztgatni, akkor a szervezők miért szólják le azokat, akik csak a face-en, billentyűnyomogatással vesznek részt az akcióban? Miért fogják rájuk, hogy billentyűhuszárok, vagy fotelforradalmárok? Hiszen van, aki elvi meggyőződéséből adódóan menne, de mégsem megy.

- Vagy azért, mert a munkahelyét meg szeretné tartani,

- vagy azért, mert munkanélküli, közmunkás, vagy pedig végrehajtott adós, és az útiköltségre már nincs, nem marad pénze.

E tények alapján pedig pontosan azok az érdekeltek maradnak ki a jogos utcai felháborodásokból, akiket a jogtalanság tényállása valóban és mélyen érint.

Nem volna-e hatékonyabb úgy megszervezni ezeket a megmozdulásokat, ha valóban és ténylegesen célt akarnak elérni, hogy több ember (esetleg az érdekeltek többsége) is részt tudjon venni? Mondjuk hétvégén. Mondjuk, a szakszervezeteket bevonva, buszokkal. Mondjuk, vidéken is, nem csupán a fővárosban, illetve nagyon elvétve, egyes megyeszékhelyeken. ...

... Akkor talán nem úgy tűnne, mint önreklám, hanem valóban, a tömegekkel együtt meg lehetne mutatni azt: a felháborodás nemcsak jogos, de országos szintű is. Tömegnyomással hatékonyabban lehet érdekeket érvényesíteni. Ha csak pár ember, külön a sajtónak szervez tiltakozó akciót, akkor nem kell, nem lehet csodálkozni azon, ha a kormány és a Bankszövetség kiröhögi a civileket. ...

Tehát a hétköznapokon való tüntetések nem a hatékony érdekérvényesítést szolgálják. Akkor pedig mit?

Állítólag még nem kezdődött el a politikai kampány - bár a hétköznap/munkanap délelőtti civil megmozdulásokról szóló tudósítások egészen másról szólnak. A civilek mellett ugyanis minden esetben ott van egy képviselő. Aki nem civil. Politikus.

Vagy nyíltan áll mellette, és bőszen mosolyog ő is a kamerába, vagy a háttérben, csendben, elbújva.

A civil érdekvédők örömmel nyugtázták az idei évben, hogy egyre több politikust érdekel a devizának meghirdetett forintszerződések jog- és törvénysértéseinek megszüntetése, és annak kérdése, hiszen eddig fülük botját sem mozdították a témában, a civilek folyamatos bombázása ellenére sem. Tették ezt több éven keresztül, így a hallgatás és az érdektelenség a mindennapi rutinjuk szerves részét képezi.

Hirtelen azonban fölébredtek. Mi történt? …

Azután eszembe jutott: hiszen tavasszal választások lesznek. A szavazatokra szükségük van. A Fidesz rezsicsökkentő – eleve nyertes és überelhetetlen – kampányával szemben valamit tenni kell az emberekért, aztán, ha vége a választásoknak, nem is kell már annyit utazgatni ez ügyben, csakúgy, mint eddig is, minden negyedik évben.

Jól bevált, ősrégi recept ez már, kérem:

Vegyünk egy elégedetlenségi pontot a szavazóink körében. Keressünk hozzá olyan arcokat, akiket az elégedetlenkedők ismernek, így meg is bíznak benne, hisznek is neki. Adjunk hozzá csipetnyi szónoklatot (ezt lehetőleg az „ismerős arc” írja meg, hiszen ő ért hozzá), kenjük meg egy kis tőkével, jól rázzuk össze, keverjük meg, toljuk sütőbe, és amikor már háromnál több ember áll munkanapon, az utcai megmozdulásunkon a kamera, vagy a tudósító elé, akkor kész.

Kivehetjük a sütőből a jól kikevert, és jól kisütött végterméket, az eladósodott szavazók pedig meg is jegyezték az ikszelendő nevet.

Ezt a terméket bármikor, bármilyen témában elő lehet venni, még csak fagyasztásra, jegelésre sincs szükség hozzá. Négy évig garantáltan elálló, örökéletű, és tartós végterméket kapunk, melyet a szavazóink örömmel, bármikor elfogyasztanak. … 

Ez a reklám klasszisokkal kevesebbe kerül, és jóval hatékonyabb, mint a médiában való reklám-megjelenés, a kampány során. 

Doody