Miskolcon a helyzet változatlan: Kriza Ákos polgármester (Fidesz-KDNP) sajtótájékoztatót tartott tegnap a városban azután, hogy Miskolc Martin-kertvárosi városrészében elkezdtek ledózerolni egy tízlakásos Dráva utcai társasházat, de a demonstrálókat nem látogatta meg.

Mindeközben tovább tart Miskolcon a roma polgárjogi aktivisták demonstrációja Horváth Aladár vezetésével, sátraik jelenleg is ott állnak a Városházával szemközti téren, valamint az úgynevezett számozott utcákban, ahonnan a héten bírósági végrehajtást követően egy egyedülálló nőt és egy családod költöztettek ki.

A városvezetőnek éppenséggel tehát lehetett volna oka a demonstrálóknál megjelenni, hiszen korábban levélben is megkereste a Miskolci Cigány Nemzetiségi Önkormányzat: válasz nélkül maradtak - miközben ugyancsak levelet írtak Orbán Viktor miniszterelnöknek, még június végén, kérve, hogy segítsen megoldani a közeledő kilakoltatások miatt kialakult "egyre kritikusabb válsághelyzetet". Hírek szerint a kormányfő a napokban válaszolt is, tudatva a nemzetiségi önkormányzattal, hogy kérésüket az erőforrás miniszter Balog Zoltánnak továbbította.

"Ez jó hír, de elég furcsán működhet a helyi kommunikáció, ha egy levelet Orbán Viktor előbb kap meg és előbb válaszol rá, mint az érintett város vezetője" - mondta lapunknak Dancs Mihály. A Roma Polgárjogi Mozgalom megyei elnöke szerint azonban ez is azt mutatja, hogy igenis kormányzati beavatkozásra van szükség az ügyben. Dancs beszámolt arról is: három szélsőjobbos is megjelent kora délután a tüntetőknél, az egyikük leköpte az egyik demonstráló sátrát. Rendőrök azonban folyamatosan jelen vannak szerda óta, 24 órában, igaz, Dancs tájékoztatása szerint csak egyetlen kocsival. A szélsőjobbos provokátorokat a rendőrség igazoltatta.

A helyszínre folyamatosan érkeznek a támogatók: romák és nem romák vegyesen Budapestről, Székesfehérvárról, Borsod megye több területéről és Miskolcról is egyre többen.

Az egyik aktivista, Krasznahorkai Emma budapesti egyetemi hallgató a mai napon utazott Miskolcra, hogy szolidaritásával erősítse a városháza előtt tiltakozó Horváth Aladárt és társait. Néhány órája az alábbi helyzetjelentéssel informálta az ismerőseit és a szerkesztőségünket:

„Itt vagyok Miskolcon, iszonyú jó, nyilván nem várost nézek meg ilyesmi, hanem a miskolci kitelepítések miatt inkább lejöttem, hogy ne csak otthonról pofázzak. Egyébként is dühös voltam, mert a jelenlegi gazdasági és politikai rendszert fenntartani kívánókat leszámítva senkinek sem jó az, ami most zajlik.

Baromi kevés tiltakozó a nagyon kevés sátorban a Városháza téren, nappal kevés ember, körülbelül nyolcan kezdtünk üldögélni reggel kilenc körül. Igazán kedves emberek, beszélgetünk, rengeteg minden kiderült, tisztázódott, például az, hogy három részre kell osztani a számozott utcák lakóit: az első csoport, akiknek magántulajdonban lévő házakban laknak (ezekkel valahogy meg lehet majd egyezni), a második, akiknek határozott idejű (nekik nem hosszabbítják meg a szerződésüket) és a harmadik, akiknek határozatlan idejű (őket fogják kilakoltatni) szerződése van - persze akik kártérítést kapnának 1-1,5 millió forintot. Félő, hogy velük valamit kezdeni kell: majd jól azt mondják, hogy tartozásuk van (általában nincs, vagy pedig minimális összeg), meg olvastuk a helyi újságban a cikket, ahol “jogkövető többség”-ként aposztrofálták a nem cigányokat, és a kitelepítést idézőjelbe tették. Arra is ráébredtünk, hogy a legdurvább csúsztatás az, hogy a Fidesz úgy kommentálja a kilakoltatásokat, mintha azoknak nem lenne köze ahhoz, hogy a telep mellett lévő stadionhoz parkolókat vagy miket akarnak építeni, amihez le kell dózerolni az összes ottani házat.

Valamikor dél körül átmentünk megnézni a másik táborhelyet, ami a számozott utcák előtt van, mert a képeken mocskos környezetet meg szemetet meg nyomornegyedet mutogattak, úgyhogy gondoltam megtekintjük, miként is néz ki ez valójában.

A feltételezett képpel ellentétben rendezett kertek, szemét nincs, csomó felújított ház, háziállatok, zöld fű, meg fák, meg rózsabokrok. Az viszont, ahova kilakoltatni akarnak pár családot (hiszen a legtöbb csak szélnek lesz eresztve), az valódi nyomortelep.

Amikor délután visszamentünk a Városháza térre, már gyűltek az emberek, és én még ilyet nem láttam: pár ember kívülről, sétálásból csatlakozott a beszélgetéshez, jöttek és jöttek az emberek, nagyon sokan voltunk, álltak is, a gyerekek valami pokrócon játszottak vagy minket hallgattak.

És basszus, cigányok beszéltek végre cigányoknak arról, hogy együtt kell működniük, hogy változtatniuk kell, hogy kiállni egymásért és magukért, mert senki_ más nem fogja ezt megtenni helyettük. és nem hangzatos szavakkal, pátoszos beszédekkel egy kibaszott színpadról, mert úgy nem lehet beszélgetni és megszólítani embereket, mert mindenki csak bólogat és hazamegy, hanem le kell ülni velük. És hallgatni is őket.

Az emberek maradtak és beszélgettek és szervezkedni kezdtek és gondolkozni kezdtek, hogy hogyan kéne megakadályozni a kilakoltatásokat, konkrétan a következő lépésekről, és együtt gondolkoztak és abszolút nem olyan szellemi szinten, ahogyan a náci sztereotípiák beállítják.

Szóval az a lényeg igazából, hogy elképesztően érdemes eljönni, mert szükség van minél több emberre, nekik is jó érzés és nektek is baromira az lesz, és hihetetlenül aktivizáló és izgalmas és üdítő és inspiráló valódi munkát látni végre és valódi mozgolódást. Én kedden jövök vissza, sátorral, gyertek velem, gyertek, gyertek!”

(fotó: Hell Nagy István)